A magyar grafikatörténet különleges helyszíne volt az 1970-es években létrehozott Makói Grafikai Művésztelep, ahol először a helyi, majd országos művészek töltöttek egy vagy több nyarat. Kocsis Imre grafikusművész és Dévényi István művészettörténész (illetve később Hajdu István műkritikus) vezetésével vált a sokszorosító grafika fellegvárává a telep. Az akkori Magyarországon tulajdonképpen egyedüliként itt foglalkozhattak a művészek szita-, illetve ofszetnyomással, hiszen a sokszorosítás engedélyhez volt kötve. A kiállítás két kurátora, Üveges Krisztina, a Ludwig Múzeum művészettörténésze és Tóth Árpád, a Neon Galéria vezetője kutatásaik során feltárták a művésztelep történetét, az ottani eseményeket, valamint magát a fotóhasználati eljárásmódot.

A kiállított anyag ugyan egy töredék, de a kurátorok törekedtek arra, hogy a Makói Művésztelepre, illetve az adott alkotóra leginkább jellemző művek kerüljenek a múzeumi térbe. Ahogy a megnyitón Révész Emese művészettörténész fogalmazott, a tárlat 370 grafikai eleme illedelmesen követik egymást a falon, tisztességes sorrendben vonulnak fel a befogadó előtt. Illetve hozzátette még megnyitó beszédében, hogy a tárlat igazi ünnep a magyar grafika életében, és a kiállítás legnagyobb erényei között önmagában a létrejöttét emelte ki.

Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója – többek között – Makó városának köszönte meg, hogy támogatta egy ilyen művésztelep létrehozását, illetve hogy ennyi nagy művészt sikerült összekovácsolniuk.

Farkas Éva Erzsébet, Makó város polgármestere pedig így fogalmazott: „Óriási megtiszteltetés ez a városnak és természetesen a Makón alkotó művészeknek. Fontos számunkra ez a kiállítás, hisz országos szinten is megmutatkozhatunk. Kulturális értékeinket, makói hagyományainkat, a művészetek iránt való érdeklődésünket teljesíti ki ez a kiállítás. Makó város önkormányzata a művészetek mecénása, hiszen számos támogatással, tevékenységgel támogatjuk a művészetet, a művészeket.”

Ilyen tevékenység például, hogy június 25-én nyílik meg Makón egy Kocsis Imre emlékkiállítás, így a mostani, Ludwig Múzeumi tárlat egyfajta felvezetése ennek. Badicsné Szikszai Zsuzsanna, a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatója természetesen jelen volt a budapesti tárlatnyitáson, és elmondta, hogy a makói kiállítás Kocsis alkotásai mellett rengeteg személyes tárgyat fog felvonultatni.

A megnyitó sokaságából előtűnt Kocsis Imre testvére, László is, aki megvallotta, hogy a kiállítási térben szinte „fürdőzött”, hiszen sok régi emléket idéztek fel benne, melyek testvéréhez kötődtek.

Hasonlóan volt ezzel dr. Halmágyi Pál nyugalmazott múzeumigazgató is, aki számos szállal kötődik a művésztelephez. „Rengeteg kellemes emlék fűz Lux Tónihoz, Benes Jóskához, Veszely Ferihez, hiszen együtt éltünk a Maros-parton: ők alkottak, én ismertem a várost. Nagyon jó volt látni a régi, művésztelep életéből vett képeken a régi kollégium épületét, ahol a vacsorák voltak, de legnagyobb bulik a parton voltak, amikor is az esti tábortüzek után dalra fakadt mindenki. Nagyon sok kellemes élményem van.”

A kiállítást nézegetve pedig az időben, térben máshonnan érkezők is kellemes élményeket szerezhetnek. Április 17-ig van erre lehetőség.

ÉR.