Az intenzív osztályok létrejöttének története a XIX. századig nyúlik vissza. Az első lépést tulajdonképpen Florence Nightingale, angol ápolónő kórházi reformjai jelentették. Az első intenzív osztályok azonban csupán az 1950-es években nyíltak meg. Ma már az intenzív osztályok is szakosodhatnak, például létezik gyermek intenzív, kardiológiai intenzív, neurológiai intenzív osztály – és hosszasan lehetne még sorolni.

Az intenzív osztályokon a legfontosabb feladat a betegek életfunkcióinak folyamatos megfigyelése, monitorozálása és javítása – a légzésfunkció, a keringés megsegítésével, hogy így adjanak időt a szervezetnek a regenerálódáshoz.

A megfigyeléshez különböző berendezéseket használnak, mint például a vérnyomásmérő, a véroxigén mérő, a légzést, veseműködést, testhőmérsékletet figyelő szerkezetek. Illetve ott vannak a betegek mellett a segítő felszerelések is, amik például a légzést tudják támogatni – ide tartoznak a lélegeztető gépek, az oxigénmaszkok – és ha szükséges, a keringést segítik. De szükséges, hogy a diagnosztikai eszközök is egyre kisebbek és pontosabbak legyenek, ezért a technológia fejlődésével, bekerültek a betegek mellé mini laborok, amik azonnal el tudnak végezni vérvizsgálatot, és bizonyos markereket azonnal meg tudnak mutatni.

Az intenzív osztályon a kritikus állapotban lévő betegeket folyamatosan figyelik, állapotukat kontrollálják, a veszélyeztetett életfunkció helyreállításával vagy időleges pótlásával segítve a gyógyulást. A folyamatos megfigyelésnek köszönhetően pedig bármilyen probléma adódik, az orvosok azonnal be tudnak avatkozni.

Kiskata