Amikor egy ember meghal Tibetben, egy szent tanító olvas neki a halottaskönyvből: így elhagyhatja az egyén a körülötte lévő világot, és áttérhet a következőbe. A Tibeti hallottaskönyv egyike a Tibetben ismert, a köztes lét állapotaiból való megszabadulást elősegítő misztikus szöveggyűjteményeknek, vagyis az átmenetet segíti.

Ez volt az ihletadó forrása a vasárnap, Hódmezővásárhelyen bemutatott (más helyeken már nagy sikerrel játszott) Formanek Csaba, Ilyés Lénárd (szereplők) és Váradi András (hang- és fénytechnikus) által készített produkciónak.

A történet szerint egy haldokló öregasszony találkozik egy ápolóval (gyilkossal?), majd ez az öregasszony meghal. Ezzel a halállal kezdődik a darab, de ezután még több életbe és halálba tekint be a néző.

– Az előadáson keresztül szeretnénk megérteni azt, hogy a halál nem is olyan félelmetes dolog, és valójában csak valami olyasmi, amit az ember elenged, hogy továbblépjen. Ez alapján az ember élete folyamán többször is meghal. Mi ezt akartuk megragadni három életen és három halálon keresztül – fogalmazott Ilyés Lénárd, aki hozzátette, hogy az előadás korántsem olyan sötét, mint amilyennek elsőre tűnik.

Önmagában a forrás is nagyon különleges, illetve a történet, a gondolatiság, amit a Tibeti halottaskönyvhöz hozzátettek Ilyésék, és ha ez még nem lenne elég, akkor mindezt egy szinten nagyon különös formanyelven jelenítik meg. Úgynevezett mozgásszínházi produkciót láthattak a nézők, pontosabban fizikai színházat, vagyis konkrét szöveg nem hangzik el, mindent a mozgás (és némi mormogás) puszta kommunikációs erejével közvetítenek, a cselekvésből bomlik ki a történet. Ezt a formát azért választották az alkotók, hogy ezzel mind jobban kötődjenek a keleti hagyományokhoz.

Megrendítő téma, megrendítő előadás, a feldolgozása sem egyszerű, de az átmenetekkel már csak ez van.

ÉR.