Első ugyan, de száz ízben, ugyanis egyformát nehéz volt találni. Ahány ház, annyi kolbász; mindenkinek megvolt a saját kis tutija, amit belecsempészett a klasszikus recept mellett a kolbászhúsokba.

Összesen 14 csapat ételkölteménye versengett, elsősorban algyői civileknek, egyesületeknek, baráti köröknek szervezték meg az illatos, ízletes rendezvényt. A csapatok között megtalálhattuk például a néptáncosok, az Él a vidék, a mozgáskorlátozottak, a boksz klubosok kolbászszakértőit.

Utóbb említett csapat Betyárok néven nevezett a versenyre, és Fiskovics Zsolt (képünkön balra) szegedi lakos, aki Algyőre jár az ökölvívó sportkörbe, vezetett bennünket körbe – szóban – a Betyárok kolbászával kapcsolatban: „Mi hagyományos módon készítettük a kolbászt. A legfontosabb a fűszerezés, egy kicsi csípős is kell bele, az adja meg a pikantériáját; de a kevesebb, az mindig több” – fogalmazott az ízt illetően. Ami a töltést illeti, ott arra érdemes figyelni folytatta, hogy ne legyen levegős a kolbász, és hogy elég kemény legyen. „Azonban ezt pontosan elmagyarázni nem lehet, ezt érezni kell” – szögezte le végül.

„Mi benne vagyunk mindenféle buliban, és a bor meg a kolbász nem állnak túl messze egymástól” – de ezt a szentenciát már Bera Sándor, az algyői Borbarát baráti társaság szóvivője, tolmácsolta felénk. Elárult apró titkokat is, amiket egy tudósító nem átall közölni sem: „Én a nagyapámtól és az apámtól tanultam disznót vágni, kolbászt készíteni. Az algyői specialitás korábban az volt, hogy paprika nélküli kolbászt csináltunk. Azonban most a versenyre egy igazi különlegességgel készültünk, ugyanis a darált paprika egy része füstölt. Így kapott a kolbász finom pikáns ízt a hagyományos mellett” – engedett betekintést a konyhatrükkökbe Bera Sándor.

Már csak az igazán kreatív elnevezés maradt lepel alatt, amelyet a főszervező, Torma Tibor, az Algyői Faluház és Könyvtár rendezvényszervezője rántott le: „A baráti körünkkel minden évben szerveztünk kolbásztöltést, és az utóbbi időkben sokan jelentkeztek, hogy jönnének ők is, így kitaláltunk ennek egy nevet; ez lett a Zsíroskilincs. Hiszen minden kolbásztöltésen, disznóvágáson zsíros a kilincs.” Világos. 🙂

No de nem babra ment a kolbászkodás, ugyanis komoly tétje volt. Saját kezűleg készített emléktárgyakat kaptak a legjobbak, a fődíj pedig egy grillsütő volt.

A nívós zsűrit mesterdiplomás hentesek és szakácsok alkották, valamint a GypoCircus frontembere (Kecskeméti Sándor) is közöttük volt. A remek hangulat fokozásán a Nokta testvérek fáradoztak örökbecsű kolbásztöltő-slágerekkel.

 

 

G.

További fotók: