A daltakarták nem Karl May mélyen elhallgatott, Amerika eldugott rezervátumaiban meghúzódó törzs tagjai. Azok a szerzők, alkotók, művészek, akikről kevesebb és ritkább szó esik, ha a zenéről beszélünk. Pedig nélkülük aligha tudnánk elringatni magunk, felrázni magunk vagy éppen káros szenvedélyeinktől való megszabadulásunkban megerősítést kapni.

(A kép forrása: www.arvisura.van.hu)

Azokról – a sokszor háttérben dolgozó – alkotókról van szó, akik elbújva a dalban és a mögött, magukat (de legalább is gondolataikat) viszik vásárra, akiket (el)takar a dal. Sokat változott néhány évtized alatt a befogadói viszonyulás, hiszen ki ne emlékezne erre, ami ugye senki számára nem kérdés, hogy innen eredeztethető. Szóval volt egy időszak, amikor nagy erényként volt elkönyvelhető, hogy egy-egy világslágert pontosan el tudott játszani valaki, csak éppen például magyarul. (Bár itt már tetten érhető a szövegben az önálló szerzőség is.)

Mára már egy fontos szempontként merül(het) fel a szerzői teljesítmény is. Érdekes lehet, hogy saját dalt játszik-e egy zenekar, ha igen, akkor a mögött milyen háttérstáb áll, slágergyár-e vagy ösztönös megnyilatkozás. (Most az előbbit hagyjuk, az is érdekes, de az utóbbi izgalmasabb.) Az ilyen háttérben meghúzódó alkotókra fókuszálunk egy picit. Például az imént citált Zorán mellett a testvére Dusán, azért még ismerhető. Ritkán kerül reflektorfénybe, de mégis ritkán azért igen.

(kép forrás: Dévényi Ádám oldala)

Azonban például Dévényi Ádám nevével már valószínűleg kevéssé találkozott a zenefogyasztó, pedig száz százalék, hogy lassúzott már erre a dalra. Az viszont nem annyira ismeretes, hogy a dal szerzője, de méginkább dalszövegírója Dévényi Ádám, akivel azért előfordul, hogy játssza is saját szerzeményét, csak kicsit másképpen, mint a Bikini.

És ahogyan haladunk a ma időpillanatához, egyre többször szembesülhetünk a songwriter színpadi jelenléttel. Az ilyen teljesítményeket díjazza az Artisjus, amely egy jogvédőiroda, és nem kizárólagosan a zeneszerzők érdekeit képviseli. De azt sem szabad elfelejteni, és érdemes ilyen traktátusok kapcsán mindig le is írni, hogy a dalszövegek a kortárs irodalom szerves részei. Itt elegendő, ha arra teszünk utalást, hogy az Ül és vár című 30Y szerzeményt beemelték (egyes) szöveggyűjteményekbe is, ugyanis remek példa az elégiára.

(A kép forrása: artisjus.hu)

Tehát a könnyűzenében általában az előadóké a főszerep, az Artisjus a szakmai elismeréssel a sikeres produkció mögötti alkotói munkát; így a zeneszerzőket és szövegírókat állítja a középpontba. A junior díj közülük is a legfiatalabb tehetségeket ismeri el. Vagyis a 30 év alatti zeneszerzőket, szövegírókat. De lássuk előbb az Artisjus-díj részleteit:

Az Artisjus-díj célja a kortárs magyar zeneművészeti és irodalmi alkotótevékenység elismerése és ösztönzése, 2001-ben alapította az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (a korábbi Huszka Jenő-díj és Dankó Pista-díj megszüntetésével egyidejűleg). A díjazottak kiválasztására az egyesület vezetősége által ad hoc kijelölt szakmai zsűrik ajánlása alapján kerül sor. A díjak átadása ünnepélyes átadó ünnepség keretében zajlik, minden év január 1. és április 30. között, könnyűzenei, komolyzenei és irodalmi területen az alábbi kategóriákban adja ki a díjkategóriák tárgyát képező műfajok műveléséhez magas színvonalon hozzájáruló, kiválasztott művészeknek:

  • az év könnyűzeneszerzője,
  • az év könnyűzenei szövegírója,
  • az év magyarnóta-szerzője,
  • az év könnyűzenei produkciója (zenés színházi produkció, hangfelvétel, zenés filmalkotás, rádió vagy televízió műsorszám),
  • szövegírói alkotói életmű díj,
  • könnyűzenei alkotói életmű díj,
  • az év komolyzenei műve(i) (legfeljebb három alkotás),
  • Artisjus irodalmi nagydíj (célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása),
  • ösztöndíjszerű Artisjus irodalmi díjak (öt szerző díjazható, célja, hogy lehetővé tegye és ösztönözze a tehetségüket már vitathatatlanul bizonyított művészek további alkotómunkáját).

(forrás: Wikipédia)

A tavalyi évtől pedig beemelték a Junior Artisjus-díjat is a kategóriák közé. Az idei évben Henri Gonzalez (Fran Palermo), Jónás Vera, Molnár Tamás (Anti Fitness Club), Antonia Vai és Vitáris Iván (Ivan and the Parazol) a jelöltek. A díjakat március 1-jén egy gála keretében adják át, azonban addig is érdemes ismerkedni saját (kortárs) kultúránkkal, és hallgatni sok jó zenét.

 

 

 

G.