A béke apró, eldugott zuga a tiszai holtág.

Nyugalmunkat szinte semmi nem zavarhatja meg a parton, legfeljebb egy-egy autó zúg bele a csöndbe: nem bosszantó ez sem.

Inkább boldogság tölti el az embert, hogy mások is ráleltek erre a helyre.

A természet és az emberi lélek szinte tükröződései egymásnak.

A víz simaságát csak néhol sérti meg egy kiálló facsonk, de ez is inkább vidám integetésnek tűnik – felénk és parton szunnyad fatársai irányába.

ÉR.