Temetéséről később intézkednek.

2014. január 22-én, amikor a hódmezővásárhelyi városházán Almási István polgármestertől átvette a Bessenyei Ferenc-díjat, Almási István így méltetta tevékenységét:

“Bár Steiner Béla nevéhez köthető Vásárhely mellett a csongrádi, a szentesi és a makói zeneiskola megalapítása is, vitán felül nevezhetjük őt a hódmezővásárhelyi zenei élet egyik atyjának. Nemcsak azért, mert a Vásárhelyi Ének-Zene és Táncegyüttes, valamint a Városi Vegyeskar és még számos kórus vezetője és alapítója volt, hanem azért is, mert elképzelhetetlen mennyiségű gyermek-, női és vegyeskari mű, zenés irodalmi színpadok, népi játékok, műdalok és operák is őrzik nevét.

Bő fél évszázad alatt tízezer diák mondhatta el magáról, hogy Steiner Béla gondos felügyelete alatt tanulhatott zenét. A kiváló tanár és zeneszerző a mai napig nagy boldogsággal gondolhat vissza valamennyiükre, de különösen azokra, akik világszerte ismert zenésszé nőtték ki magukat. És egyetérthetünk vele abban is, hogy egy példaértékű tanári életpálya igazi sikerét a tanítványok eredményes élete is jelenti.

Kodály egykori növendékeként aligha meglepő, hogy egész életét a zenének szentelte, de egy csoda is közrejátszott abban, hogy felismerhesse a muzsika fontosságát. Fiatalkorában a második világháborús katonakórházban látta, hogy a zenének gyógyító ereje van, és a harmonikán eljátszott dallamok hatására új élet költözik a sebesültekbe. Egy-egy Steiner-mű hallgatása során nem véletlen, ha mi is hasonlókat érzünk. Darabjain minden alkalommal érezhető, szerzőjének mennyire fontos volt, hogy legyen kézzel fogható, mindenki számára élvezetes eredménye a zenehallgatásnak.”

Arany-Tóth Attila

2003, Hódmezővásárhely, Fekete Sas – Steiner Béla szerzői estje: