Segítő kezekre mindig szüksége van szinte mindenkinek. Leginkább akkor, ha az ember lába alatt csúszik a talaj. Ez legtöbbször a jégpályán fordul elő, hiszen ott az a lényeg, hogy csússzon. Szombat délután a makói jégpályán mindenféle formában szerepet kaptak a kezek.

Mennyivel biztonságosabb úgy az előrehaladás, ha az édesapa a kislánya közelében van, s ráadásul fogja a kezét. Akkor is kell egy társ, ha már kiment alólunk a lábunk, s hason érkeztünk a jégre. Sokkal könnyebb újra talpon lenni, ha valaki nyújtja felénk a jobbját.

Nem utolsó sorban, a forró tea is jóval ízletesebb a pályán, ha anya tartja a kezében és óvatosan, vigyázva dönti a kis műanyagpoharat, nehogy csemetéje nyakán landoljon az édes nedű.

Azért önállóan is kiválóan megy a korizás. Hiszen elég néha az a tudat is, miszerint a segítő kezek ott vannak a közelünkben, s bármikor ott teremnek, ha baj van. A makói jégpályán karácsony másnapján sem állt meg az élet, hiszen egészen 21.15-ig nyitva áll a sátor.

Munkatársunktól. K.