A főorvos úr 25 évet töltött ezen a poszton, de úgy döntött, távozik: mint mondta, a hetvenedik életévéhez közeledve érzi, hogy a biológiai órája neki is ketyeg. „Ezt az ember fiatalkorában hajlamos figyelmen kívül hagyni, és így voltam ezzel én is. Amikor az ember húsz, harminc, de akár negyven-ötven éves, úgy gondolja, hogy akár a Gellért-hegyet is elhúzza maga után. Nincs az a teendő, feladat, munkakör, megbízatás, amit el ne látna. Különösen az olyan beállítottságú emberek esetében, akik közé magamat is sorolhatom.” Dr. Kovács László hozzáfűzte, hogy abba a típusba tartozik, aki nem kizárólag a szűken vett szakmai munkájában igyekszik jól teljesíteni, hanem közéleti szerepet is vállal, illetve általában véve foglalkozik az egészségüggyel, nem csupán a szakterületén. „Az ember igyekszik hasznossá tenni magát, úgy érzem, ez sikerült.”

„1971 óta vagyok bőrgyógyász, Szegeden 12-13 évig praktizáltam, majd 1983-ban Vásárhelyre kerültem.” Az utóbbi 25 év alatt természetesen orvos igazgatóként égett be a köztudatba a neve, de a páciensek közül legtöbben mégis bőrgyógyász főorvosként ismerik.  „A megbízott orvos igazgatói posztom nem annyira ismert, inkább bőrgyógyászként ismernek a betegek. A hétköznap embere ritkán találkozik az orvos igazgatóval, viszont, ha az egészségügyi ellátás alatt őt ért esetleges méltatlan bánásmód vagy ellátási hiányosságok miatti panaszt emel, akkor azzal a főigazgatón keresztül az orvos igazgatóhoz kerül. Az orvos igazgató kötelessége, hogy ezekre a panaszokra alapos kivizsgálás után megfelelő választ adjon, a megoldásról gondoskodjon. Szerencsére, és hála Istennek mondhatom, hogy az ellátott több tízezer emberre alig néhány, talán egy tucat jut, akinek kifogása merül fel.”

A műsorból megtudtuk, hogy egy orvos igazgatónak mennyire sokrétűek a feladatai: egyrészt a főigazgató – jelen esetben Dr. Kallay Árpád – által rábízott feladatokat végrehajtja, segít a kitűzött célok elérésében, a szakmai kapcsolattartást intézi és az etikai- és fegyelmi bizottság munkáját felügyeli, valamint a kórházi felügyelőtanácsban, különböző szakmai bizottságokban is aktívan közreműködik. Többi feladata mellett a Nemzeti Rák Regiszter munkáját is segíti azzal, hogy a kórházához tartozó dokumentációval ellátja a rendszert. Dr. Kovács László hozzáfűzte, hogy egy ilyen munkához lendületes, agilis munkatársra van szüksége a főigazgatónak, az egészségi állapot nem lehet kifogás.

Égető Gyula kérdésére a főorvos úr kitért arra is, hogy az elmúlt években milyen hatalmas változáson ment át a térség betegellátása: egyesült a makói és a vásárhelyi kórház, és ez radikális átszervezést igényelt. A makói polgárok például sokáig tartottak attól, hogy kórházukat „bekebelezi” a vásárhelyi intézmény. A gyakorlat nem ezt mutatta: hatalmas fejlesztések indultak mindkét helyszínen, gördülékenyebbé vált a gyógyító folyamat, precíz, gyors és szakszerű ellátásban részesülnek a páciensek. „Ha nincs a Vásárhely-Makó fúzió, akkor az önmagukban pici intézmények jövője nem lett volna biztosított. Damoklész kardjaként lebegett volna felettük a megszűntetés lehetősége.” Az új, összevont intézmény viszont több mint 600 ágyával Csongrád megye második legnagyobb kórháza a szegedi egyetemi klinika után. Országosan véve középnagy kórháznak számít, szinte valamennyi szakterület megtalálható benne. A gyógyító munka magas színvonalú, a fejlesztéseknek hála a műszerpark korszerű.

 

A műsor személyesebb témákra is kitért: a műsorvezető Égető Gyula felvetette, hogy milyen szigorú, ámde feltétlenül korrekt és egyenes embernek ismerik Dr. Kovács Lászlót az emberek. „Nem tudom, hogy ez mennyire segítette, vagy hátráltatta a munkámat. Saját magam megítélésével legfeljebb csak próbálkozhatom.” A főorvos úr hozzáfűzte, hogy a családi háttér, neveltetés is szerepet játszott ebben, és az, hogy ifjúkorában milyen szellemiségben dolgozott. Kiemelte, hogy tanítómesterének, a szegedi bőrklinika vezetőjének, Dr. Simon Miklósnak a személyisége is sokat csiszolt jellemén. Tőle mindig azt hallhatta, hogy a gyógyító munka nem fáklyásmenet, vurstli, és a munkának mindig csak kezdete van, vége sosincs. Precízen, lelkiismeretesen kell elvégezni mindent. Dr. Kovács László némi mosolygással jegyezte meg, hogy évek múltán tudta meg, hogy kollégái a „Feszes” becenevet ragasztották rá a háta mögött.

Dr. Kovács László személyiségére jól rávilágít az a tény is, hogy munkatársait mindig kollégaként, tisztelettel kezeli, még ha különböző szinten is állnak a hierarchiában. „Így várhatunk el viszonzást.” – szögezte le a főorvos úr. Egy anekdota is előkerült a műsorban, ami ezt a témát járta körül: Dr. Kovács László bőrgyógyászként sokszor volt a Rádió7 vendége, a hallgatók tanácsadója. Az egyik műsorban két kozmetikus hölgy is érkezett, akik már-már szorongtak a komoly, prominens beszélgetőtárstól: az orvos igazgatótól, bőrgyógyász főorvostól. Dr. Kovács László azonban abszolút kollégaként kezelte őket, megadta nekik a tiszteletet. „…de hát ez tény! A kozmetikusok kollégák.” – jegyezte meg Dr. Kovács László, amikor Égető Gyula ezt a történetet felemlegette pozitív példaként az emberekhez való hozzáállásra.

Egy régi köszöntő is előkerült: A Csík Zenekar Hóban, fényben című száma, amivel együtt Dr. Kovács László üdvözletet küldött a hallgatóknak.

##audio:2505##

A műsorban szó esett a főorvos úr egyik hobbijáról, ami az évek során legkedvesebb szórakozásává vált: a süteménysütésről! Szívesen beszélt szokásáról: a családjukban hagyománnyá vált vasárnap délelőtti sütésekről. Elmesélte, hogy első unokája születése után a feleségének nem maradt ideje desszertet készíteni, márpedig feléjük az a szállóige, hogy „Ha a vasárnapi ebédet sütemény nélkül esszük meg, bármilyen finom is volt az, akkor is olyan, mintha csak a hátunk mögé dobáltuk volna.” Így ő maga állt neki. Azóta széles a repertoár: Kalácsot, krémes lepényeket, buktát, képviselő fánkot, pitéket és minden mást is süt, a család legnagyobb megelégedésére.

A Napraforgó Plusz egy órás műsorideje hamar elszállt: a jövőről kevés szó esett, de Dr. Kovács László hangsúlyozta, hogy a kórházban a további fejlesztések, a szakmai oktatás és a nyugdíjas kollégák pótlása a legfontosabb a betegellátás kitűnő színvonalon tartása érdekében.

Műsorunkat december 13-án, vasárnap 22 órakor megismételjük.