A fotográfustól megtudtuk, hogy az órák ötlete onnan jött, hogy az iskolai csoportfotózások alkalmával, mindig volt a zsebében vagy táskájában néhány régi katonai fotó. Ezeket a gyerekek mindig nagy örömmel nézegették, és kíváncsiak voltak a fotó eredetére és múltjára.

A város megadta azt a lehetőséget, hogy a gyerekek tanórai keretek között kicsit jobban megismerkedhessenek a múltunkkal. Olyan eszközök és képek kerülnek a tanulók kezébe ezeken az órákon, amelyek valóban megjárták a poklok – poklát, ott voltak a háborús színtereken.

Az órák végén Hegyi Endre mindig felolvas egy olyan levelet, amit az I. vagy II. Világháborúban szolgáló katona írt haza a családjának. Ezekből a sorokból süt a család szeretete, és az, hogy mennyire fájó volt a katonáknak elszakadva lenni a szeretteiktől. A levél végére érve, mindig síri csend a jutalom az osztály részéről.

A mai, modern gyerekeket is leköti a múlt, érdeklődnek a régi történések iránt. Az előadónak többen megfogadták, hogy karácsonykor a nagyszülőknél kinyitják a régi cipős dobozokat, hogy vajon milyen kincseket rejthetnek…!

sk