Bármennyire megközelíthetetlennek tűnik is olykor, a költő is csak ember. Karácsonykor meg pláne: vágyakozik a meghittségre, melegség tölti el a szívét családja körében, szomorúság, ha nincs kivel osztoznia az ünnepi pillanatokban.

Pont, mint mi.

A versbe szedett érzelem hű kifejezője a minket körülvevő világnak, de néma mindaddig, míg nem szólaltatja meg valaki a saját hangján az írott anyagot.

Erre vállalkoztak hétfő este a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében a Vásárhelyi esték költői, műkedvelői (Arany-Tóth Katalin, Fabulya Andrea, Antal Anikó, Haranghy Géza, Dani Imre, Fehér József és Horváth Istvánné Éva néni).

Fényesi Tóth János, az est házigazdája szintén készült versekkel, de még a műsor kezdete előtt így foglalta össze, mitől lesz igazán jó egy karácsonyi poéma (igazából bármelyik): „A legjobban az adja vissza az ünnep hangulatát, amelyik a hallgató lelkével visszaköszön.”

Hogy teljes legyen a művészi összerezdülés, a Barátrock nevű formáció is zenélt az esten.

ÉR.