Az egyik legősibb mesterségek egyike a pásztorkodás. Ez nem csupán foglalkozás, hanem élő tudomány is, hiszen az ezzel foglalkozók évszázadok óta adják apáról fiúra a tudást. Pásztor nemzedékek címmel nyílt pénteken kiállítás a makói József Attila Múzeumban. – Olyan érték van a kezünkben, ami egyedülálló, hiszen elég csak körbenézni, olyan pásztorok jöttek el a redezvényre, akik nem múzeum tárgyak, hanem élő emberek – mondta Harangozó Imre, újkígyósi tanár, néprajzkutató a megnyitójában.

– A bemutatón is látszik, hogy ez az évezredes tudást magába hordozó világ mennyire logikusabb, mennyire élhetőbb volt, mint a mostani – folytatta a Békés megyei szakember, aki három évtizede kutatja a pásztorkultúrát. Ma hajlamosak vagyunk mindent szétválasztani, az orvoslást, a szakmákat, a kultúrát, vagyis mindent. Ezzel szemben a pásztor maga készítette el valamennyi használati tárgyát, maga látta el az állatot, gyógyította is, ha szükség volt rá. – Egyetlen bicskával képes volt felnyitni a jószág koponyáját, s ha úgy tetszik, akkor agyműtétet hajtott rajta végig, s láss csodát, a birka meggyógyult – tette hozzá Harangozó Imre.

A most 78 esztendős Nádudvari Károly 1952 óta pásztorkodik. – Nagyanyám nagyon vallásos asszony volt, a keresztapám pedig pap, így engem is annak szántak – árulta el a csanádpalotai Karcsi bácsi. Szegedre került papnövendéknek, amint lehetett, hazaszökött. – Az nem az én világom volt, egy kis cellában lakni, folyton imádkozni, amikor én a szabadságot szeretem – mesélte mosolyogva.

Karcsi bácsi nagyapja tíz bárányt vett, azok őrzésével kezdődött az egész. – Az évtizedek alatt több ezer állatot legeltettem Palota környékén, közel félszáz szamaram volt, az utolsó volt a Muci – emlékezett vissza a múltra az idős férfi. Ugyanis a pásztor egyik nélkülözhetetlen társa – a kutya mellett – a csacsi. Ez a békés növényevő hordja a konyhát és a hálószobát a hátán, ugyanis a pásztor a birkák körül éli életét, ott főz és ott is alszik. Ez is tette tönkre Nádudvari Károly egészségét, ezért kellett abbahagynia ezt a mesterséget. – Majd a szívem szakadt meg, mikor eladtam mindent – panaszolta.

Az ugyancsak csanádpalotai Szikszai Balázs István juhászcsaládba született. – Ükapám és szépapám is az volt, édesapám most is az, egyedül nagyapám foglalkozott mással – vette át a szót a 20 éves fiatalember. Balázs édesapjával váltásban legeltet 302 őshonos cigája juhot mintegy 20 hektáron. – Mindig a piac mondja meg, hogy most húsra, tejre vagy sajtra van szükség, így azt állítjuk elő – avatott be a részletekbe a palotai pásztor. A tejet és sajtot elsősorban a városiak veszik, mert nekik érdekesség. – A húsra, főleg a bárányhúsra pedig az arab országokban van egyre nagyobb igény, így oda kerül az általunk felhízlalt jószágok többsége – tudtuk meg Balázstól.

Munkatársunktól. K.