Idén is ökumenikus áldó és könyörgő imádsággal kezdődött a megemlékezés Székkutason, ahol ezt követően a főtéren felvonták a nemzeti lobogót, valamint megkoszorúzták az ott lévő 1956-os emlékművet is, amely közben a Kamilla Dalkör dalait hallhatták a megjelentek.

A főhajtás ezt követően a Művelődési Ház nagytermében folytatódott, ahol ünnepi beszédet mondott Szél István polgármester.

A település első embere az 1956-os hősöket és mártírokat méltatta, akik a hosszú, csendes, de félelemben töltött elnyomás árnyékából kilépve, elemi erővel törtek fel, hogy kivívják szabadságukat.

Egy kis ország támadt neki a világ egyik legnagyobb hadseregének, hogy megvédje hazáját, habár nem ez volt az első ilyen kísérlet, mégis a magyar volt az első nemzet, amely igazán felvette a harcot a vörös csillaggal és olyan törést okozott, ami megrengette a szovjet birodalmat.

„A kommunisták úgy hitték, hogy el lehet törölni egy nemzet múltját és kényszer hatására feladják szabadságukat, azt hitték, hogy egy homályos ideológia pótolhatja a szabadságot, a hagyományokat. Tévedtek.” – tette hozzá Szél István.

A magyarságnak a történelme során nem először, ismét meg kellett küzdenie a szabadságáért, a hazájáért és a kultúrájáért 1956-ban. A nemzet pedig ebben a harcban csak magára számíthatott. A szabadságharc résztvevői akkor és ott talán elbuktak, de mégis hősök lettek, akik a mai nemzedék előtt is példaként állhatnak.

Szél szerint a mai kor emberének is megvan a felelőssége a családjáért, a közösségéért és a hazájáért. A szabadságért pedig meg kell küzdeni, az nem magától értetődő. ’56 szellemisége is arra kötelez minket, hogy ne legyünk játékszerei és elszenvedői a sorsnak és reményt ad, megerősít abban, hogy közösen el tudjuk érni céljainkat. Most ugyan nem háborús állapotok vannak, de hazánkat bizonyos értelemben veszély fenyegeti, és most nekünk kell odaállni.

Az ünnepi beszédet követően a Suli Színpadosok az „Egy vérből valók vagyunk” című verses-zenés irodalmi összeállítást mutattak be a Művelődési Ház közönségének.

szcs