Vasárnap tartották összejövetelüket a Csomorkányról elszármazottak, hogy megemlékezzenek egykori iskolájukról. A találkozót hosszú idő óta Csanki János és neje szervezi.

A résztvevők elsőként megkoszorúzták az iskola helyén álló emléktáblát. Prof. dr. Mucsi Imre elmondta, Csomorkányon a 20. század elején kezdődött meg az oktatás, azonban 1910-ig várni kellett arra, hogy általános iskola épülhessen. Voltak olyan évek, amikor 60-80 tanuló járt az intézménybe.

1960 körül, a nagyüzemesítés miatt sok ottani lakos Vásárhelyre költözött, így elkezdett csökkeni a gyermeklétszám. A probléma évről-évre súlyosabbá vált, ezért 1970-ben bezárt az iskola. Az épületet 1973-ban bontották el.

A vidéki iskolában szinte évről-évre cserélődtek a tanárok. A legismertebbeknek Herczeg Mihály és felesége, Marika néni számítottak, akik 1955-64 között tanították a diákokat.

Czifra Sándor 1958-66 között végezte el Csomorkányon a nyolc osztályt. – Jókat játszottunk, fociztunk. Mivel nem sokan voltunk, mindenkit ismertünk és mindenki barátja volt mindenkinek – mesélt az akkori időkről.

Csankiné Gallyas Jusztina az ünnepekre való készülődést kedvelte leginkább. – Ezek nagyon kellemes hangulatban teltek. Így zajlott például a gyereknap, az anyák napja és a karácsony is – sorolta a hölgy, aki 1966-ban végzett a csomorkányi iskolában. Véleménye szerint mindig érdekesek voltak az órák. Egy-egy óra között hosszú szüneteket tartottak, így elfáradtak és jobban tudtak figyelni a tananyagra.

A megemlékezés a koszorúzás után a Visszhang utcai Olvasókörben ebéddel zárult.

Megyeri József