Hétfőn (július 27-én) kezdte meg a munkát az a 18 gyerek, akik idén részt vettek a táborban. Kell egy jó nagy adag exhibicionizmus, hogy magukból előhozzanak, majd – azt színpadra állítva – megmutassanak valamit, ami akár előtte nem is létezett (legalább is abban a formában biztosan nem). Két csoportra osztva dolgoztak, volt egy ún. tapasztaltabbakból álló csapat, és volt egy ún. kezdő gárda, akik annak előtte még nem foglalkoztak drámával.

Az utóbbiakkal, ők voltak 8-an, Makainé Vitális Mónika (pedagógus) foglalkozott, és azt a metódust választotta, hogy fogott egy jól ismert mesét, a Kiskakas gyémánt félkrajcárját, és ezzel kezdtek el dolgozni úgy, hogy a gyerekek fantáziájára bízta a jelenetek ötleteit.

(Makainé Vitális Mónika)

Ez egyrészt eredményezett egy rögzített improvizációs előadást, másrészt nagyon frissé, maivá, fiatalossá varázsolta a színpadra került művet.

A haladó csoport, ők 10-en voltak, azért haladó csoport, mert egyébként is járnak színjátszó foglalkozásra évközben. Így egy eléggé összeszokott csapatot navigálhatott Benkő Brigitta (drámapedagógus), aki a tanév során is navigálja őket. „Mi nagy fába vágtuk a fejszét, ugyanis egy harmincperces musicalt csináltunk” – fogalmazott a drámapedagógus. Nógrádi Gábor (költő, író, újságíró) Segítség, ember! című munkáját állították színpadra, Fekete Mária zenéjével.

(Benkő Brigitta)

A könyvet – talán – nem kell bemutatni senkinek, a lényeg, hogy hőzöngenek az állatok, hogy az ember (gyerek) nem megfelelően bánik, foglalkozik velük, és eldöntik, hogy saját maguk bírósága elé állítatják a ’bűnei’ miatt (hazavitte a sünit az erdőből, nem adott éppen akkor vizet, amikor stb.), azonban a dramatizált változatáról Benkő Brigitta ekképpen nyilatkozott: egyszer még én személyesen kaptam meg tőle ezt a színdarabot, ezért használom bátran. Ez egy egyórás darab, ennek egy rövidített, 30 perces változatát tudtuk a táborban megtanulni. Nem mellesleg már szerdán kész voltak vele, hiszen ennyire profi, összeszokott a társaság.

Szabó Kornél a kezdők csoportjában töltötte a tábort, és azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát, színészkedtek, játszottak, darabra gyakoroltak. „Én buzdító vagyok a darabban, mert úgy játsszuk most, hogy a kiskakas ilyen bátortalan, és akkor segítünk neki.”

(Antal Máté, Németh Anna, Szabó Kornél)


Németh Anna és Antal Máté nyilatkozott még portálunknak a tábori élményeikkel kapcsolatban, és először is leszögezték, hogy „nagyon jó volt”. Csináltak improvizációs gyakorlatokat is, de most ők megtanulták a Segítség, ember! szövegkönyvét, és így alakult ki a színpadi mű.

Érdekes, hogy Benkő Brigitta a darabbal kapcsolatban az állatok szeretetét, állatvédelmet emelte ki, míg a gyerekek a megértés és barátság hívószavakat említették mint üzenet, amit az előadás kínál.

 

G.

További fotók: