“Visszaemlékezve a kezdetekre, fel kell idéznem olyan eseményeket, amelyek szorosan kötődnek a családomhoz, Édesanyámhoz, aki egész életében a Németh László-i értelemben vett “Jó ügy” szolgálatát tartotta legfontosabb feladatának. A Bátyáméknak van Hejcén egy parasztházuk, ahol 1990-ben Édesanyám a két unokájával nyaralt. Ebben az időben működött ott az angol nyelvű Biblia tábor, és ők is bekapcsolódtak ennek az életébe. Angoltanárként tolmács feladatokat vállalt Anyukám, így összebarátkozott a skót és ír misszionáriusokkal, és megkérdezte, lenne -e kedvük eljönni Vásárhelyre, ha megszervezi számukra ezt a lehetőséget? Igenlő választ kapott.

Hazaérkezvén felkereste Dr. Rapcsák András polgármester urat, aki azonnal biztosította a támogatásáról, az önkormányzat tette lehetővé, hogy a gimnáziumi tantermeket és a Cseresnyés kollégiumi szállást, a strandbelépőket, a levelezést, fénymásolást ingyen vehettük igénybe. Bevontuk a szervezésbe Dányi József esperes urat is, aki az esti áhítatokra rendelkezésre bocsátotta az Ótemplomot, valamint a gazdasági feladatok ellátását vállalta. A tábor az ökumené szellemében működött, felvettük a kapcsolatot a város minden keresztény gyülekezetével, akik tevékenyen bekapcsolódtak a munkába. Minden délben valamelyik egyház nyújtott szeretetvendégséget, az ebédhez süteményeket, gyümölcsöt hoztak, és a lelkipásztoruk mondott imát.

Édesanyám nagy lelkesedéssel fogott hozzá a tábor megszervezéséhez, ebben nagy segítségére volt az önkormányzat részéről Dékány Magdolna, volt tanítványok, Búzás Irén, Kiss Marika, Gál Feri, akik a későbbi időkben is, a halála után folytatták ezt a munkát. A Reformátusok Lapjában hirdették meg ezt a lehetőséget, és már az első évben több, mint  60 fő vett részt. 1991-ben nyílt meg az első tábor, aminek az is az egyik érdekes jellemzője volt, hogy minden korosztály képviseltette magát a 10 évestől a 70 évesig, és ez nem jelentett generációs problémát, mindenki nagyon jól érezte magát. A tanárok húszan voltak, jöttek a hejcei táborból tolmácsok is, kiemelném közülük a Hollandiában élő Tüski testvéreket, a három leány évekig volt aktív résztvevője ennek az eseménynek.

A többi tolmács főleg Édesanyám hűséges és lelkes tanítványai voltak, akik folytatták az ő szellemében évekig ezt a tevékenységet. A tábor, lebonyolításában,a mindennapi munka szervezésében kiemelt szerepet vállalt Mónus Pali és Victor Zsuzsó, aki itt találta meg élete párját,a mindszenti Szabó Árpit, akivel boldog családban élnek kislányukkal Skóciában. Ez is a tábor egyik legszebb eredménye. Az első év szép sikere után, a lelki és szellemi gazdagodás birtokában, a jövő tervezésébe szomorú változás következett be, Édesanyám 1992.január 31-én elhunyt. Én úgy gondoltam, hogy nem fejeződhet be ez a szép kezdeményezés, így felvállaltam,hogy folytatom az elkezdett utat.

Szerencsémre, az Édesanyám iránti tisztelet okán megmaradtak a segítőim mind az egyház, mind az önkormányzat és  a tolmácsok részéről. A második tábor nagyon sikeres volt, több, mint 160 ember jött az ország minden tájáról, akkor kaptunk 250 ezer forintot a Szerencsjáték RT.-től Dr. Kószó Péter támogatásával. A napi programok nagyon változatosak voltak, a nyelvi órákon kívül a közös éneklés, a Biblia tanulmányozása, a játékok, a strandolás, az esti áhítat, a tanúságtételek tették változatossá a napot. Külön szeretném kiemelni Sam Tomphson szerepét, aki a missziós csoport vezetője volt, és akinek a lelkisége mélyen áthatotta és meghatározta a tábor hangulatát és szellemiségét.

Még három alkalommal szerveztem meg a tábort, majd átadtam a stafétabotot Cseuz Mártának. Hálás vagyok az Istennek, hogy ez a szép kezdeményezés megért negyed századot, köszönetemet fejezem ki azoknak, akik folytatják ezt a sok odafigyelést és fáradságot jelentő munkát, aminek a lelki ajándékai mindig feledtetik a gondokat. Tiszta szívből kívánom, hogy ez a jubileumi tábor sok örömet szerezzen a résztvevőknek és a szervezőknek.

Isten áldása kísérjen mindenkit ezen az úton!

2015 július /Sipka Rózsa/”