„A Nyeregszemle-szervezők hívó szavára évről-évre több száz lovas kel útra az ország minden tájáról, esetenként a Kárpát-medence magyarok lakta határon túli területeiről, hogy találkozzanak a rendezvényen, ahol a Szent Korona és a Történelmi Koronaőrök jelenlétében egy úgynevezett lovas-mise keretében megemlékezzenek lovas elődeinkről, akik vér és hit által őrizték, s védték meg a hazát” – olvasható a nyeregszemle.hu-n.

A két bátor fogathajtó: Olasz Lajos és Szenti Sándor

A „hívószóra” június 29-én, hétfőn két bátor hódmezővásárhelyi lovas ember is útnak indult: Olasz Lajos és útitársa, az ifjú Szenti Sándor. Közel 230 kilométert tettek meg lovas kocsival – többek között Szentes, Kunszentmárton, Mezőtúr, Örményes, Fegyvernek, Kunmadaras és Nagyiván településeket érintve – amíg múlt héten csütörtök délután a helyszínre értek. A pénteki nap a pihenés jegyében zajlott, délután pedig megtartották a szombati lovas felvonulás főpróbáját. Az esemény a XLIX. Hortobágyi Lovasnapok és Nyeregszemle fénypontja volt, amelyen több száz lovas vonult fel. „Nagyon szép látvány volt, aki pedig részt tudott venni rajta, annak még szebb volt” – fogalmazott Olasz Lajos, aki hírportálunknak összegezte a hosszú, fáradságos, de gyönyörű út tapasztalatait. Kiemelte a hortobágyi táj szépségét, ahol 40 kilométer hosszan kocsikáztak. Persze, a nagy kaland során számos pozitív, és olykor kevésbé pozitív élménnyel is gazdagodtak a bátor utazók. A szép emlékek közé fog tartozni minden bizonnyal a többszöri szívélyes vendéglátás. A nagyiváni Kaparós Csárdában az oda- és a visszaúton is finom ebédet kaptak az utazók, akiket Fegyverneken és Kétpón is megvendégeltek lovas barátok. A lovas arról is beszélt, hogy az egyik nap egy szegedi fogatot kellett kimenteniük az árokból, de szerencsére nem történt nagyobb baj.

Olasz Lajos elmondta, nagyon sokan felhívták őt az út során, Nagy Ernővel és ifj. Olasz Lajossal pedig szinte folyamatos telefonos kapcsolatban állt. A vállalkozás nem valósulhatott volna meg Tóth Ferenc, a Tiszaföldvári Lovas Klub Sportegyesület elnöke segítsége nélkül, aki tanácsokkal látta el a kalandorokat. A kirándulást a domaszéki Pap János tervezte meg.

A Hortobágyról vasárnap indultak vissza, és szerdán délután értek haza, Hódmezővásárhelyre, ahol már nagyon várták őket a jó barátok és a hozzátartozók.

„Büszke vagyok erre a lóra, hogy megtette ezt az utat” – mondta elérzékenyülve Olasz Lajos.

„Nagyon jó volt újra látni édesapámat. Minden nap tudtunk beszélni többször, így követni tudtam az útját, viszont hazavárni nagyon nehéz volt” – mondta ifj. Olasz Lajos.

„Nagyon örülünk neki, hogy visszatértek” – fogalmazott Argyelán Zsuzsanna, Szenti Sándor édesanyja, aki Nagy Ernő és Horváth Erika társaságában szombaton meglátogatta a Hortobágyon Olasz Lajosékat.

A nagy út így véget ért, de látva a meghatódottságtól könnyes szemeket, az élmények egész életre szólnak.

Rozgonyi Ádám