A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE projekt keretében tizenhárom madarat láttak el jeladóval az elmúlt két hétben, a továbbiakban pedig a nyomkövetővel felszerelt madarak száma eléri a százat – írja közleményében a szervezet.

 

A hazánkban ilyen kis mérettartományban és ilyen működési elvvel eddig még nem alkalmazott, miniatűr jeladókkal a faj költőhely-használati és hosszú távú, Afrika Szaharától délre húzódó területeire irányuló vonulási szokásairól kaphatnak pontos adatokat. Az akció külön érdekessége, hogy mozgásukat a lakosság is nyomon követheti az interneten keresztül.

 

 

A Kárpát-medence szalakótaállományának vonulási útvonalai és telelőterületei szinte egyáltalán nem ismertek. Hagyományos madárgyűrűzéssel az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sincs elegendő információ. A szalakóták évente csupán négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki.

 

A hosszú, évente oda-vissza akár tizenötezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, hiszen a már ismert pihenő- és telelőhelyek védelme könnyebben biztosítható a helyi BirdLife (a madárvédelem nemzetközi szervezete, amiben hazánkat az MME képviseli) partnerek és kormányok közreműködésével.

 

 

 

Ezek pontos megismerése mellett fontos a költőterületek használatának részletes ismerete is. Ezen információk létfontosságúak a leromlott, nem megfelelően kezelt élőhelyek természetközeli állapotának visszaállításában. A LIFE projekt során három élőhelytípusnál kerül sor ilyen demonstratív szalakótabarát élőhely-rekonstrukciós beavatkozásra: a füves élőhelyek és az ártéri erdők helyreállításának bemutatása az Alsó-Tisza-völgy Különleges Madárvédelmi Területen; a fás legelőké pedig a Borsodi-sík Különleges Madárvédelmi Területen valósul meg.

 

A két kutatási akcióban eltérő típusú műholdas jeladókat kell használni. A klasszikus PTT adók nemcsak a tartózkodási pont koordinátáit kapják a műholdakról, de az információt is az Argos műholdrendszeren keresztül küldik el a kutatóknak (ellentétben a GPS-GSM adókkal, amik a földfelszíni mobiltelefon-hálózaton keresztül kommunikálnak). Ezek a készülékek 1-2 km pontossággal állapítják meg a jeladót viselő madár pozícióját a Föld bármely pontján, ami bőven elegendő a vonulási útvonal megrajzolásához. A 2014-2020 között zajló szalakótavédelmi LIFE projektben Magyarországon harminc, Romániában pedig tíz öreg madárra kerül ilyen jeladó. Az elmúlt két hétben öt magyar madár már meg is kapta az adóját.

 

A szalakóták költőterület-használatának vizsgálatához a PTT jeladókénál sokkal nagyobb pontosságra van szükség. Ezért ezen a kutatási területen olyan GPS loggereket alkalmaznak a szakemberek, amelyek a műholdas pozíció meghatározásnak köszönhetően akár 3 méter pontosságú adatokat szolgáltatnak. Ezek az adatrögzítők akár 30 ezer pozícióadat tárolására is képesek, adójuk hatósugara azonban erősen korlátozott. A tárolt adatok egy speciális vevőegység segítségével csak körülbelül 200 méteres távolságból tölthetőek le, vagyis az azonnali adatgyűjtés szinte folyamatos terepi jelenlétet igényel a költési időszakban.

 

A tavaszi visszaérkezést követően pedig a madarat a vevőegység és egy antenna segítségével újra meg kell találni potenciális költőhelyén, hogy a vonulás és telelés során az eszköz által eltárolt információkat le lehessen tölteni. A program során Magyarországon 60 szalakóta kap majd ilyen speciális adatrögzítőt.

 

A madarak egészségének védelme érdekében egyik jeladótípus (ezek napenergiával működnek) sem lehet nehezebb a testsúly 3-5 százalékánál. A szalakóták testsúlya átlagosan 130-180 gramm között mozog, a vonuláskutatásban használt Argos rendszerű PTT jeladó mindössze 4,5 grammot, az élőhelypreferencia-vizsgálat során alkalmazott GPS logger pedig 5,5 grammot nyom, ezáltal egyik készülék sem zavarja a madarakat mindennapi életükben.

Forrás: hirado.hu