A “kuláküldözés” a kommunista hatalomátvétellel vette kezdetét, amikor is a Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát, és a parasztokat földjeik elhagyására kényszerítse.

Gazdaságilag igen jelentős társadalmi réteget érintett az üldözés: Magyarországon több mint 70 000 kulákcsaládot érintett, míg Hódmezővásárhelyen és környékén 2000 áldozata volt a kuláküldözésnek.

Bárkiből lehetett kulák, vagyis közellenség: szabad préda. A hatalomátvételkor 25 kataszteri hold, illetve 350 aranykorona értékű földbirtok fölötti tulajdon esetén került valaki listára, de később ez a határérték változott. A kuláklistákra felkerültek Hódmezővásárhely legtekintélyesebb gazdái is, azok, akik a legeredményesebben gazdálkodtak. Mindenütt a helyi politikai vezetés és helyi rendvédelmi szervek segédkeztek az összeállításnál.

– A kommunista párt kétarcúságát jól mutatja, hogy az 1945-ös választási kampányukban földosztást ígértek, pedig már akkor is jól tudták – és ezt 1948-49 után meg is valósították –, hogy ezeket a földeket állami tulajdonba akarják vonni – fogalmazta meg Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője.

A Kéktó Fesztivál keretén belül megvalósult rendezvény során sátor alatt, az érdeklődőkkel egy asztalnál ülve adta elő a történész előadását.

ÉR.