„A származásukat jelző betűk helyett a cipőméretüket írtuk a diákok nevei mellé a naplóba”- mesélte Tatár István. Kiderült, olyan mozgalmat indított az egyik kis iskolában, amely később országosan példaértékű lett. Önzetlenül egymást segítő diákok, falubeliek fogtak össze azért, hogy az addig kétharmados osztálylétszámi hiányt szinte megszüntessék. Iskolába, tanulni csalogatták az ifjakat, segítették őket ruhával, cipővel, ha kellett orvossal is. Ez volt az egyik olyan történet, amit elmesélt Pista bácsi a polgármesteri köszöntésén. Azt mondta, kunyhóban is születhet tehetség.

Tanulmányai után, 1943-ban fejezte be a tanárképzőt, ami mellett szakmát is tanult, 1985-ben vonult nyugdíjba. Nemzetközi konferenciákon tartott előadásokat, érdemrendi keresztel kitüntetett, országosan elismert pedagógus. Azt mondta sok sikerélménye volt élete során, de mégis makói munkásságát tekinti a legfontosabbnak. Hat matematika oktató könyvet írt itt,  elismert szaktekintélynek számít.

Szellemileg még mindig friss, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy rögtön egy tréfás matematikai feladattal fogadta köszöntőit. Szívesen mesél életéről, pályájáról. 25 fős családi képét is boldogan mutatta, mindenki nevét el is sorolta.

Farkas Éva Erzsébet minisztériumi oklevéllel, tortával és egy üveg borral köszöntötte az ünnepeltet, akivel megegyeztek, öt év múlva újra jönnek köszönteni.

Forrás és fotók:

Major Zsuzsanna

sajtóreferens