-Elmész te a Sutuba! – és mutat rám a főszerkesztő úr. Azt hittem szitkozódik. Nem tudtam, hogy mit tolhattam el, hogy nekem el kell mennem a sutuba, de mikor hozzátette, hogy batyus találkozó lesz, akkor végképp összezavarodtam. Majd folytatta, hogy ez lesz a 29., amit megszerveznek – na, ennél a pontnál maradtam csendbe szégyenemben, hogy fogalmam sincs róla, mi az a sutu. Visszaolvastam itt a honlapon régebbi tudósításokat, hátha megtudom, de minden tudósító olyan meggyőződéssel használta a sutut, ráadásul nagybetűvel: Sutu, hogy semmi támpontot nem adtak. Alig vártam, hogy hazaérve lekaphassak néhány vaskos és okos könyvet, hogy elárulják nekem hova is kell(ene) mennem, de mindhiába. Sem a sutu (kisbetűsen), sem a Sutu nem szerepelt sehol. Így nem volt mit tenni, elmentem a Tarjáni Olvasókörbe, és megkérdeztem. Először Sallai Zoltánt a Batyus Találkozó szervezőjét, de ő azt mondta, hogy kérdezzem meg Maranecz Józsefnét, Marikát. Megkérdeztem. De mint a porc, az idővel ennek a kifejezésnek az emléke is kicsit megkopott. Azt megtudtam, hogy az olaj préseléséhez van köze, hogy abban a folyamatban, vagy magát a folyamatot hívják így, de ennél pontosabbat nem tudott mondani. Illetve mégis: elárulta, hogy az az épület, ahol vagyunk, tehát a Tarjáni Olvasókör Királyszék utcai épülete, az valamikor olajmalom volt. Innen pedig már csak egy lépés kellett, hogy összerakjam a képet: itt ez az olajmalom, amiben vagy van sutu, vagy valamit sutulnak. Nyilván a népnyelv a hétköznapi használat során elkezdte rész-egész átalakítását, tehát egyfajta metonímia ment végbe, ahol vagy a sutulást, vagy a sutut kezdték el használni az olajmalomra. A nyelvhasználó azt szereti (és rendben is van ez így), ha spórolhat a kimondandón (ez alól kivétel a politikus meg a műsorvezető, ha a beszélgetőpartnere oldaláról nézzük). Tehát egyszerűbb volt azt mondani, hogy megyek a sutuba, mint azt, hogy megyek az olajmalomba. Nagybetűssé pedig azért vál(hatot)t, mert az eredeti jelentéssel nézve a megyek a sutuba nem értelmezhető, de legalábbis nem vehető komolyan, hogy ‘megyek az olajmalom valami eszközébe’, vagy ‘megyek az olajmalom valamelyik folyamatába’. És mivel Tarjánban ez volt az olajmalom, így valószínűleg tulajdonnévvé lett, hiszen azt az épületet hívták onnantól kezdve Sutunak. Így végül csak megérkeztem a Sutuba.

De az olvasó is azt szereti, ha spórolhat az olvasnivalón, így nincs mit tovább ezen szaporítani:

29. alkalommal rendezték meg a Sutuban a Batyus Találkozót. Tarjáni lakosok, onnan elszármazottak vagy oda betelepültek jönnek össze minden június első szombatján (már 29 éve), hogy együttlehessenek. Hatalmas lakodalomszerű mulatozásnak indult, azonban a porc úgy kopik, ahogyan az emlékek, így mára egy kellemes nosztalgiázássá, beszélgetős, táncolós estté alakult. Mindenki hozza a háziját: ki a pogácsát, ki a pálinkát, ki a bodzaszörpöt, ki a saját borát. A zenés hangulatról  Fránki Károly gondoskodott.

 

 

(A tudósítás nem tudósítás része puszta eszmefuttatás, nincs kutatómunka mögötte, s mint ilyen, téves is lehet.)

G.