A közönség sorai szinte már teljesen megteltek, egy-két üres hely maradt, amelyet a késve érkezők kissé feszengve foglalhattak el még azelőtt, hogy a függöny felgördült volna.

Ez utóbbi gyanúsan sokáig lent is maradt. Pedig színpadról egyértelműen tánc zajai hallatszottak: lábdobogás, ruhák suhogása, feddő és bátorító instrukciók foszlányai. Most már biztos: egy próbán vagyunk, de mi, nézők csak mint megfigyelők veszünk részt, belesve a színfalak mögé. A dolgunkat azzal könnyítik meg a szervezők, hogy pár perc múlva a függöny is felgördül, és szemünk elé tárulhatnak a táncos lábak, pergő szoknyák, kopogós csizmák.

Az illúzió szinte tökéletes, csak néha billenünk ki abból a hitből, hogy nem egy előre megkoreografált előadást látunk. Ilyen például, amikor feljön a moderátor, Csáki Zsolt – a társulat egyik táncosa -, és elmondja a koncepciót.

Az esten felléptek az egészen kicsi Aprókák, akik kúszva-mászva, néha botladozva lopták be magukat a közönség szívébe. De ott voltak még a majdnem ifjúsági kórú, Kisgömböcök, illetve Baksról az Alapfokú Művészeti Iskolából is érkezett egy lelkes delegáció, hogy előadja produkcióját. A Kankalin Néptáncegyüttes minden csoportja megmutatta, ők hogyan „próbálnak”. Minderre szeptembertől júniusig készültek a gyerekek és felnőttek – tudtuk meg Kis-Jakab Pétertől, a Kankalin Néptáncegyüttes egyik szakmai vezetőjétől.

A talpalávalót a Tisza Banda szolgáltatta, amely kiegészült még Magyar Enikő hegedűssel, valamint a baksiak kísérő autentikus zenekarával.

Aki lemaradt volna a „főpróbáról”, holnap, azaz május 31-én még megtekintheti az előadást a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban.

ÉR.