A közelmúltban mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban az Anger Ferenc rendezte modern díszletek és jelmezek közé helyezett Toscát. Furcsán izgalmas volt látni az operai műfaj és a modern külsőségek közötti hatalmas eltérést.


A graffiti művész Cavaradossi – ezúttal László Boldizsár keltette életre – ugyan híven képviselte az örök lázadót, de az első felvonásban még igencsak küzdenie kellett azért, hogy elhitesse a nézőkkel, helye van egy Puccini darabban.

Az ünnepelt énekesnő, Tosca (Kónya Krisztina) is disszonánsan mutatott az oldalán – legalábbis a darab első harmadán. Aztán a második felvonástól valahogy minden a helyére került: baROCKos díszletek, emberi játszmák és csodálatos zene. Tosca, Cavaradossi és Scarpia báró (Réti Attila) szerelmi-politikai csatározásai igazán frissnek és mainak hatottak.

– Korábban sok éven keresztül játszottuk ezt a véres darabot korhű színpadi környezetben, világhírű sztárok (például az argentin tenor, José Cura) vendégszereplésével. Idén új koncepcióval tér vissza Szegedre a darab. Nagyon büszkék vagyunk erre az új verzióra, reméljük, még legalább 30 évig játszhatjuk – mondta el a darabbal kapcsolatos érzelmeit a tegnapi előadás szünetében a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Gyüdi Sándor.

– A színház nem múzeum – a színházban a máról a mai embernek kell beszélni. A helyszínt megváltoztattuk, de csak annyiban, hogy egy jövőbeli Rómáról van szó. Ez természetesen nem egyfajta prófécia, hisz mi sem tudjuk, hova fajul az emberiség. Csak eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz az a világ, ahol a vallás szentsége és az Isten szentsége fölé blaszfém módon modern Bábel-tornyokkal fölétüremkedik az ember. Azt a víziót próbáljuk képileg is megjeleníteni, amikor olyan magaslatokba tör az ember, ahová nem való; semmitől sem retten vissza, és mindent cinikusan figyel. Ez az embertípus sajnos egyre jellemzőbb korunkra, és a szegedi Tosca-előadás ez ellen tiltakozik – fogalmazta meg Anger Ferenc rendező.

Égető Réka

Képek forrása: szegedma.hu