– Mi az egyesnek jelleme, az a népnek a nemzetség – kezdte el megemlékező beszédét péntek délelőtt Kószó Péter Hódmezővásárhelyen, a Kossuth téren. Beszélt arról, hogy minden évben megkapó feszültsége van annak a jelenségnek és hagyománynak, ahogy elözönlik az emberek a temetőket és fejet hajtanak halottaik előtt.

Folytonos a halotti ünnepeinkben a magyar őskultusz jelenléte, becsüljük meg ezt, mert ez a jövőnk elnyerésének záloga – tette hozzá.

A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekarának előadásában meghallgatták a résztvevők a Himnuszt és a Szózatot, vezényelt Kovács István.

Bán Csaba református lelkész mondott áldást, aki Szőnyi Benjámin imádságos könyvéből olvasott fel, a Szentek hegedűjéből. A lelkész elmondta, hogy mindennek a közepén a lélek áll, mindig a láthatókra tekintünk, pedig azok a múlandóak, a láthatatlanok pedig örökké valóak.  Ezt követően Alácsi Ervin, tábori lelkész mondott imát.

A Kossuth téren megtörtént az I. világháborús emlékműnél a koszorúzás, ezek után a megjelentek átvonultak a Hősök terére, ahol Bán Csaba lelkész ismét elmondott egy áldást, majd Alácsi Ervin imája is elhangzott. Végül megkoszorúzták az emlékművet.

Koszorúzást tartottak még, a Katolikus és Kincses temetőkben, illetve a Szent István templomban, ahol a Levente emléktáblánál ért véget a megemlékezés.

Soós Kata