Kalmárné Katona Éva elmondta: az iskola célja, hogy a gazdikat is megtanítsák „kutyanyelven”, miközben a kutyákat arra oktatják, hogy a városi környezetben őket érő ingerekre ne támadóan reagáljanak, ne féljenek a tűzijáték hangjától, és megfelelően viselkedjenek akkor is, ha babakocsival találkoznak. De megtanulják azt is a négylábúak, mit tegyenek, ha más kutyákkal találkoznak, még ha azok ugatnak is rájuk.

A gazdákat pedig arra oktatják, hogy ha jól viselkedik a kutya, azt jutalmazzák, de ha rosszul viselkedik, véletlenül se kapjon pozitív jelzést a jószág. A kérdésre, hogy el lehet-e rontani a kutyákat túlzott szeretettel, Kalmárné Katona Éva különösen a kisebb termetű ebek esetét hozta például. Mint elmondta, amikor a félelmében agresszíven, heves ugatással reagáló kutya megnyugtatására ölbe vétellel, „megszeretgetéssel” reagál a gazda, a kutyában az tudatosul, hogy helyen viselkedett, tehát legközelebb is így fog cselekedni.

A kutyák esetében is él az élethosszig tanulás elve – erősítette meg az iskolavezető, példaként azt a tízéves vizslát hozva, „aki” idősnek számított iskolatársai között, mégis sok mindtn tanult az oktatás során, persze vele türelmesebb és a kutya erőnlétét is szem előtt tartó gyakorlatokkal kellett foglalkozni.

A fiatal kutyák pedig kifejezetten élvezik az agilityt, amelynek lényegéről Mucsi Tímea oktató elmagyarázta, hogy a kutyáknak a kialakított pályán a feladatokat póráz és minden más segédeszköz alkalmazása nélkül, pusztán szóbeli utasításokra és mutogatásra kell végrehajtani. A kutyák először csak botorkálnak a pályán, ahol alagutak, rámpák és ugró akadályok várnak rá, de ha megtanulja, mi mire való, a gazdával együtt elvégzett feladatok mindkettőjük számára örömöt és még harmonikusabb kapcsolatot eredményeznek.

Arnay