Jenő 1972-ben ismerkedett meg az autósporttal, a Pécsi Volán csapatába kerülve benzinhordóként segített a versenyeken, ekkor szeretett bele ebbe a sportba, később pedig Grünwald László „Papa” mellett lett segédedző. S hogy mi is az edző, vagy a segédedző feladata egy rallye szakosztályban? „A versenyzőkkel jó kapcsolatot kell kialakítani, el kell érni, hogy elfogadjanak – mesélte vendégünk –, mindegyikük problémáját meg kell oldani, kicsit tényleg papás szerep, segíteni kell a verseny felkészülésben, alkatrész problémában. De az én fő feladatom az itiner írás volt” (Az itiner egy-egy versenypálya pontos leírása, gyakorlatilag egy méterről méterre megszerkesztett útvonalleírás.)

Az autóverseny csapatsport. Egy-egy versenyző teljesítménye, eredménye sok ember közös munkáján múlik. De azt is el kell fogadni, hogy az autót vezető versenyző áll a központban, az ünneplés neki jár, és bizony évekkel később is, inkább csak az ő nevére emlékeznek, hogy ki volt a navigátora, azt nem szokás tudni. Verseny közben a vezetőnek és a mitfárernek nagyon pontosan kell együtt dolgozni, mindkettőjüknek komoly felelőssége van. Persze előfordul – de szinte csak hazai pályán, hogy az autót vezető azt hiszi, pontosan ismeri a terepet, ilyenkor kevésbé hallgat a segítőre, és ilyenkor bizony rosszabb lesz az eredmény is. ” Én nem hiszek az alá-, fölérendeltségben az autóban. Akikkel együtt voltam, azokkal egyenrangúnak éreztem magam mindig, így sikerült nagyon jó eredményeket elérni.”

A rallye, mint az autóversenyek bármelyike mindig az izgalmakról szól, az adrenalinról, de akadnak olyan versenyek, amik valamiért sokkal emlékezetesebbek, mint a többi. Nagy B. Jenő például elmesélte, hogy 1986-ban, Porth Gáborral autózott, amikor az egyik felkészülés közben rosszul lett, és nem tudták a pályát „megírni”, csak két részletben, vagyis nem készült el az itiner – később egy asztal mellett próbálta összerakni a teljes pályát, és olyan jól sikerült, hogy a nagy ellenfél csapatot sikerült alaposan megverni.

Bár 70 esztendős elmúlt, az autósport bizony a mai napig része Nagy B. Jenő életének. Sokan irigyelhetik is, hiszen a Forma 1-ben dolgozik műszaki átvevőként. „A műszaki átvevő feladata, hogy egy 200 pontos protokoll alapján, ellenőrizzen mindent a Forma 1-es versenyautóban, meg kell lennie minden alkatrésznek, azoknak a megfelelő évjáratúnak kell lennie a biztonság miatt, az összes világító-, tűzoltó-, hűtő-fűtő berendezésnek rendben kell lennie. Kevés ember van, aki közelebb kerülhet ma Magyarországon a száguldó cirkuszhoz civilként, mint mi. De nehéz munka. Csütörtökön kezdjük, és szombaton este fél 7-ig tart a munka, nagyon hosszú és fárasztó, de szeretetből csináljuk.”

S hogy mi a helyzet az országutakon? Más a versenypálya, és más az országút. Ha az anyósülésben ül eszébe sem jut beleszólni a vezetésbe, bár talán a mitfárer posztot szerette mindig is a legjobban, de a hétköznapokban nem tiszte az autót vezetőt irányítani. A volán mögött ülve pedig alapelve, hogy a veszélyt tisztelni, és kerülni kell.

Kiskata