Mint felidézte, az első világháborút követően Vásárhely román megszállás alá került. Ebben az időben érkezett a városba az a Berényi László nevű, feltehetőleg elmebeteg ember, akit a románok beöltöztettek saját egyenruhájukba, sőt még városparancsnoknak is megtették.

Berényi irányítása alatt számos embert gyűjtöttek össze a városháza pincéjébe, akiket kitereltek a városon át az emlékműnél lévő, dr. Nagy Dezső tanyájába.

Az ötvenhat fogollyal megásatták sírjukat, amelybe az akkor nemrégen bevezetett golyószóróval lőtték bele. Mint Szenti Tibor elmondta, a környékbeli tanyákon élőket vezényelték ki, hogy a tömegsírba lőtteket elhantolják, az ő beszámolójuk szerint többen még éltek közülük, hiszen a nagy tűzerejű fegyvert nem tudták a román katonák megfelelően kezelni, rosszul céloztak, és voltak, akiket csak megsebesítettek a lövedékek. Mint visszaemlékeztek az itt élők, még mozgott a holttestekre húzott föld.

Az akkori, román városirányítás úgy állította be, hogy az egész rémtettet Berényi, és a korábban fényképészsegédként működő segítője végezték el, és ezért őket a Népkertben, a faszínház mellett pisztollyal kivégezték, és valahol a Hódtói csatorna mellett temették el, sírjuk pontos helye ma sem ismert – tette hozzá Szenti Tibor.

A megemlékezés során az emlékezés koszorúját dr. Kószó Péter alpolgármester a város, Árva László az általa vezetett Emlékpont nevében, míg Elek András a Trianon Társaság képviseletében helyezte el.

Arnay