##audio:1799##

Erdélyi Tibor festőművész naptárjában hosszú éveken át az augusztus első két hete mindig foglalt volt a mártélyi tábor számára. Legelőször 1984-ben vett táborozott itt, és itt ismerte meg feleségét is, akivel azután minden évben közösen töltöttek két hetet a „csillagboltos műteremben”. Itt még az időszámítás is más volt –idézte fel a festő, – hiszen augusztus elsején kívántak egymásnak boldog újévet.

– Akkoriban még amatőr festőként alkottam – idézte fel a művész -, ami azt jelenti, hogy mivel munkahelyen kellett a feladataimat ellátnom, így nem jutott idő minden nap az alkotásra, viszont a mártélyi tábor ideje alatt nagyszerű dolgokat lehetett létrehozni.

– A táborban résztvevők egymástól is sokat tanultak, de a művésztanárok is segítették a festészettel ismerkedőket – tette hozzá Erdélyi Tibor, aki szívesen emlékszik vissza azokra a beszélgetésekre, amikor a fantázia szárnyalására nyílt lehetőség. Kitalálták, hogy milyen hangulatos lenne, ah a fővárosból, Esztergomból, vagy Kecskemétről érkező barátaik elő lovas kocsival mennének az vasútállomásra, és úgy hoznák őket a holtág partjára, és elmorfondíroztak azon is, hogy tutajt építsenek, és azon mutassák be a táborban készült képeket. Az emberek pedig ladikból nézhetnék az elkészült alkotásokat, és amelyik nem tetszik, akár le is fröcskölhetnék egy kis vízzel…

##audio:1803##

Hornyik Zotán festőművész Debrecenben él, 1987-ben vett részt először a mártélyi táborban, és emlékei szerint volt olyan nyár, amikor 130-an vettek rész a tábori munkában, amelyben festők, szobrászok segítették az alkotókat. 1987-ben és 1997-ben ő kapta meg a szabadiskola különdíját.

Az első évben Erdős Péter festőművész volt a mentora, akivel nemcsak a holtágat, hanem a környező tanyavilágot is megörökítették. Augusztus első két hetében szinte mindig forró nyári időjárás várta az alkotókat, azonban a mártélyi fák alatt mindig hűvösebb volt, kellemes körülmények voltak a festéshez a tábor környezetében.

Hornyik Zoltán jó szívvel emlékezett a táborban megrendezett kulturális előadásokra, amelyen nemcsak a táborozók, hanem az környező üdülőkből is sokan részt vettek, de a társaság barátságát erősítették azok a kosárlabda mérkőzések, amelyeket vacsora után, a strandnál rendeztek meg, ahol a palánkot az egyik nagy fa derekára erősítették.

Mint visszaemlékezett, az egyik táborozásra megérkezvén Wiest József festőművész  felkiáltott: gyerekek, én kész egekkel jöttem! Mint kiderült, ezen azt értette, hogy a magával hozott farost táblákon már előre, otthon megfestette az eget, hogy Mártélyon csak a többi részlettel bővítse az alkotást. Azóta ez a mondat szállóigévé vált a művészek között.

##audio:1805##

Jószai Sándor festőművész az első táborozására visszaemlékezve felidézte, hogy a tábortűzhöz egész nap ladikokkal hordták át a kiszáradt farönköket a táborral szemközti szigetről, és hatalmas tüzet raktak. Azonban olyan nagyra sikerült a máglya, hogy azt tíz méternél közelebb nem lehetett megközelíteni.

A társaság közösen énekelve töltötte az estét, és hajnalra, ahogy a tűz egyre kisebb és kisebb lett, úgy húzódtak közelebb és énekeltek egyre halkabban a táborozók, miközben egyre erősödtek az őket összekötő szálak.

– Szokás volt a táborban – idézte fel Jószai Sándor -, hogy minden évben különböző technikákkal készítették el a tábor nyakba akasztható emlékplakettjét. Ezeket a plaketteket ma is nagy becsben őrzi, ezek otthonában egymás mellett sorakozva emlékeztetik az ott töltött nyarakra.

##audio:1806##

Kolozsári Grandpierre Miklós Honton él, festő- és szobrászművészként alkot az Ipoly parti településen. Egy pályázat fődíjaként nyerte meg 1974-ben a mártélyi táborozást, és akkor még azt sem tudta, hol is van Mártély. Ezt kicsit csalódásként élte meg, mivel a második helyezett az akkoriban horribilis összegnek számító kétezer forintos összeget nyert el, azonban az első tábor után megváltozott a véleménye, amelyet igazol. hogy ezt követően további 17 alkalommal vett részt a tábor munkájában.

– Nagyon sokat tanultam ott, nagyon jók voltak a korrigáló tanárok – emlékezett vissza a művész, akinek akkoriban Hézső Ferenc festőművész korrigálta a képeit. Már három napja rajzolt egy tanyát, amikor a mester megkérdezte tőle: te ugye városi gyerek vagy?

Az akkor a fővárosban élő alkotó igennel válaszolt, amelyre Hézső Ferenc közölte: ez látszik, hiszen a tanyát felülről látod! Az alföldi ember a tanyát nem így látja – és ez a mondat meghatározta Kolozsvári Grandpierre Miklós következő alkotói korszakát.

– Ma is sok barátom van, akiket ott ismertem meg, hiszen sok emlék köt össze bennünket, sok olyan előadás volt, amikor országos hírű művészek látogattak el a táborba, és meséltek a szélesen értelmezett művészet ágairól, és ezeket az mindig közös beszélgetések követték – tette hozzá a művész.

##audio:1807##

A Nyergesújfalun élő alkotó, Megyei Erzsébet 1992-től másfél évtizeden keresztül folyamatos résztvevője volt a mártélyi táboroknak. Sok érdekes dolog történt a „placcon”, ahogy a lábakon álló épületek alatti területet nevezték. Mint felidézte, az egyik alkotótárs ladikot festett, azonban amikor a képet Fodor József festőművész megszemlélte, közölte, hogy a lmegfestett adik bizony nem úszik, hanem lebeg a vízen.

Mivel az alkotó tanácstalan volt, hogyan is „helyezze a vízre” a ladikot, Fodor József egy határozott ecsetmozdulattal javított a képbe. A hosszasan kimunkált képen, megfolyt a festék, azonban a ladik a helyére került, és onnantól már a táborozó is tudta, mitől kerülhet a ladik a Tisza vizére.

Megyei Erzsébet párja először kísérőként érkezett Mártélyra, s hogy ne unatkozzon, elkezdett festeni. Abba ne hagyd! – biztatták a korrigáló tanárok, és ő így is tett, és azóta már számos, közös kiállításuk is volt.

Arnay