##audio:1796##

Bajusz István, vásárhelyi alkotó arról mesélt, hogy a tábor jellegét az adja, hogy kezdők, haladók és művészek közösen alkotnak, a munkát segítő korrigáló tanároktól pedig segítséget kapnak, hogy a bennük lévő világot még jobban kifejezhessék. Az alkotás folyamata mellett lényegesnek nevezte azokat az esti beszélgetéseket, amelyek során az alkotók olyan gondolatokat is megfogalmaztak, amelyek az ott elhangzottak kapcsán alakultak ki bennük.

Bajusz István fontosnak tartja, hogy a táborozók minden alkalommal megemlékeznek az eltávozott társaikról a töltésen túl állított Művészdombnál. Mint elmondta, évről évre egyre többen vesznek részt ezeken az emlékező összejöveteleken, amelyre szinte hívni sem kell a művészet barátait, belső késztetésük vonzza őket a tisztelet megadására.

##audio:1797##

A Baján élő Bencsik Anita üveggel és olajjal is készít képeket, egyik ismerősének hívására látogatott el 2011-ben a mártélyi táborba, és az ott szerzett tapasztalatokat a későbbi munkái során jót tudta hasznosítani. – Én ott szárnyaltam, és nagyon sajnáltam, amikor el kellett jönnöm – fogalmazott az alkotó.

– Nagyon közvetlen embereket ismertem meg, különösen a tábor vezetőjével, Bányai Bélával kötöttünk igazi barátságot. A tábori program korán reggel indult, sokan még a reggeli előtt elkezdett munkálkodni, amely során mindenki a saját elképzeléseit valósíthatta meg. Bencsik Anita szívesen emlékszik vissza az esti programokra is, köztük a borestre, amely során igazi mély beszélgetések alakultak ki a táborozó művészetbarátok között.

##audio:1798##

Bozsó Zsuzsanna Szentendrén alkot, a művészi tevékenység mellett a helyi értelmi fogyatékosok iskolájában rajzot tanít. A kézezres évek elején több alkalommal is részt vett a mártélyi tábor munkájában, ahol Holler László és Fodor József festőművészek segítettek a rajzok és festmények kialakításában úgy, hogy rávezették a hallgatókat a megfelelő megoldásokra.

Bozsó Zsuzsanna szívesen emlékszik vissza az esti előadásokra, zenei programokra, ahol lehetőség nyílt arra is, hogy nemcsak meghallgassák az előadókat, hanem beszélgetésbe is elegyedjenek velük. Mint elmondta, ezek a táborok olyan felöltődést jelentettek, amelyek egész évre ellátták a résztvevőket élményekkel, és a mai napig is szívesen gondol a Mártélyon töltött időkre.

##audio:1800##

Hajdú Margit a hetvenes évek kezdetétől állandó résztvevője a mártélyi képzőművészeti táboroknak, és állítja: a holtág, a madárvilág, a tanyák olyan varázslatosak, amelyeknek köszönhetően számára nincsen nyár a tábor nélkül.

Az alkotónak, mint városi embernek különlegességet jelentenek a tanyák, a holtág partja, az öreg fűzfák, és az, hogy mindezeket a természet közelében festheti meg – legtöbbször akvarellel.

– A hetvenes években a táborozók még katonai sátrakban, vaságyakon aludtak – idézte fel Hajdú Margit, aki az egyik esős időszakban is ott táborozott. Reggel meglepődve vette észre, hogy a vaságy lábai teljesen besüllyedtek a földbe, amellyel ő így egy szintbe került, és akkor napokig csak a lerakott téglákon tudtak közlekedni.

– Volt egy másikk nyár – tette hozzá-, amikor a tábor idejével egy időben érkezett az árvíz, ezért a táborozókat a Kutasi úti címerező táborban helyezték el. Persze, ők akkor sem állhatták meg, hogy fel ne keressék a szeretett holtág környékét, ahová akkor csak ladikkal tudtak bejutni. Félelmetes volt – tette hozz -, hogy azokon a helyeken, ahol festettünk, meg sétáltunk, most a jelzőtáblák csúcsáig ért a víz. Azóta nem volt ilyen időszak, és ha a tárbor kezdete előtt érkezik is az áradás, a tábor vezetői és munkatársai mindent rendbe tesznek augusztus elejére.

##audio:1801##

Halász Géza Dunakeszin él, korábban a Közgazdasági Egyetemen informatikát oktatott, most már nyugdíjasként karikatúra-készítéssel foglalkozik. A kilencvenes évek elején járt először Mártélyon, és tíz éven keresztül mindig visszatért.

Hajnalban ő ébresztette a csoportot, amelyet Holler László festőművész vezetett, és azonnal indultak a holtág partjára festeni, egészen reggelig. Hajnalban a legjobbak a fények Mártélyon, a táj később túlságosan fekete-fehérré válik. Halász Géza az Alföldről, Szolnokról származik, mindig is szerette ezt a tájat. A táborban az is különleges volt, hogy a középiskolástól a nyugdíjasig megtalálható generációk egymásra találtak, sokat beszélgettek, művészeti és zenei előadásokat hallgattak, de lehetőség nyílt nagyokat úszni a holtágban, és voltak a társaságban horgászok is, akiknek napi zsákmányát este közösen sütötték meg és fogyasztották el.

Arnay