Az egykori diákok már fél tizenegykor megjelentek az iskola épülete előtt, ahol Farkas Zsuzsanna igazgató fogadta őket.

– Külön fiú és külön lány osztályok voltak akkoriban, ünnepségeken, előadásokon és torna rendezvényeken találkoztunk a lányokkal. Az épületek ahová jártunk, már időközben el lettek bontva. Sokat változott az iskola. Régen széntüzelés volt, olajos padlók voltak, nagy szenes kályhákkal melegítettünk, volt mikor télen begyújtottak és hatalmas széngáz volt, ablakokat kellett nyitni, egészen más idők volta – idézte fel a több, mint 60 évvel ezelőtti eseményeket Mágori Sándor.

– Nem volt golyós toll, tintás üvegek sorakoztak az asztalon. Az udvaron mozoghattunk sokat, a szünetekben mindig fociztunk. Vártuk a nyári kirándulásokat, voltunk a Balatonon, de hajó kiránduláson is Visegrádon. Jó barátságban voltunkk a fiúkkal. Török Imi volt a padtársam, igyekeztünk segíteni egymást, de sokat mókáztunk, volt, hogy kitalált  valamit és órán nagyokat nevettem rajta, végül pedig én kaptam a nyaklevest az ő csínytevéséért. Akkor még napi renden volt az ilyen, nem beírásokat kaptunk. Ha rossz volt a gyerek helyre intették, így működtek a dolgok – folytatta az egykori diák.

Mikor mindenki megérkezett, körbe ülték az asztalokat és megkezdődött a beszélgetés, a régi történetek felelevenítése, szóba kerültek a Rakonczai tanár úr vezetésével működő szakkörök, ahol repülőmodelleket gyártottak, amit aztán tavasszal a domboldalról tettek próbára.

– Két osztályban tanítottam magyart, meg fiúknak testnevelés órát, de a történelmet és a számtant is én tartottam, majd az órák felét, de legalább így kézben tartottam őket. Volt, hogy hétvégén kerékpárral mentünk kirándulni, jó kis osztály volt – mondta el dr. Veszprémi László osztályfőnök, aki később Dorozsmára kerül, majd a Tanárképző Főiskola Gyakorlójának volt az igazgatója.

– Fontosnak találom, hogy ebben a mostani oktatási rendszerben is hangsúlyos szerepet kapjon a közösség építő ereje. A diákoknál mi is ezt képviseljük fontos, hogy egy összetartó és szeretetteljes közösségben nőjjenek itt fel a gyerekek és mindezeket ápolják, hogy időnként összejöjjenek és egymással találkozzanak a ballagás után is – beszélt hírportálunknak Farkas Zsuzsanna az osztálytalálkozó jelentőségéről, aki elmondta, hogy ugyan a fiatalabb korosztály körében elhalóban van ez a hagyomány, de szeretnék feleleveníteni és rendszeressé tenni.

A rendezvényen természetesen előkerültek az egykori fotók, tablóképek is, de az iskola történe is elhangzott, végül pedig a résztvevők egy közösen megebédeltek.

Szeri