„Ilyen magas rangú egyházi máltóság még nem látogatott el soha Ópusztaszerre! Nagyon készültünk mi is erre a találkozóra, már csak azért is, mert nem csak az ehhez hasonló ünnepélyes pillanatokban, de a szürke hétköznapokon is baráti, jó viszonyt ápolunk az egyházzal!” Makra József polgármester így köszöntötte azokat a vendégeket, akik Indonéziából, Indiából, Peruból, Brazíliából, Lengyelországból, Szlovéniából érkeztek a IV. Országos Missziós Találkozóra. A szerzetesek, szerzetesnők, paptestvérek, misszionáriusok azért jöttek, hogy örömhírt hozzanak Ópusztaszerre, ám ilyen fogadtatásra ők sem számítottak!

Csillog-villog minden, és nem csak az ópusztaszeri Faluházban! A település lakói már napokkal ezelőtt beszélték egymás között: magas rangú egyházi vezető érkezik hozzánk, apácák, paptestvérek társaságában. Mindenki látni akarta a nem mindennapi vendégeket, aki csak tudta csinosította az utcát, ahol feltehetőleg elsétálnak majd a messziről jött igehirdetők.

„Megjött az autóbusz! Most állnak meg a Faluház előtt!”

A fogadósereg izgatottan sietett a ház elé. Makra József polgármester és Antal Imre plébános már Dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspökkel várták, hogy a találkozóra érkezett félszáz vendég megérkezzen.

Ópusztaszer utcáin, és a Faluházban sem láttak még hófehér-kék ruhába öltözött apácát, aki a messzi Afrikából vándorolt Magyarországra, hogy szolgálatot teljesítsen, de a nagy csodálkozás csak akkor jött, amikor az apáca megszólalt: ékes magyarsággal! De ne szaladjunk ennyire előre!

„Mielőtt a Faluházba mennénk, elmeséljük önöknek, hogy a hátuk mögött álló épületbe járnak a mi büszkeségeink!” – Makra József polgármester és Antal Imre plébános a Szent Miklós Katolikus Iskolában tanuló gyerekekről, és az iskolában zajló hitoktatásról ejtett néhány szót.

A Faluházba beérve az újabb meglepetés következett! Kiderült, hogy minden vendég érti a nyelvünket, és nem csak értik, de gyönyörűen beszélik is!

„Ilyen fogadtatásra tényleg nem számítottunk!”- Ilyen kijelentés sem hangzott még el misszionárius nővértől, – aki a messzi Peruból érkezett – Ópusztaszeren!
„Arra számítottunk, hogy majd leülünk, beszélgetünk, de itt arany szalaggal díszített fehér abroszon csupa finomság várt bennünket!”

Brazíliából érkezett a testvér, aki csatlakozott a beszélgetéshez.
És hogy ki, miért is vállalta a nyelvi nehézségeket, az otthonától távol miért jelentkezett magyarországi szolgálatra? Senki nem gondolta azon a szombat délelőttön, hogy ez lesz a válasz:

„Egy magyarországi katolikus találkozón voltam évekkel ezelőtt! – meséli perui vendégünk. Természetesen magyarul!
„Akkor, azon a találkozón valahogyan megérintett az itt élő katolikus hívők embersége! Úgy éreztem, mindenfelől szeretet és nyugalom árad felém! Akkor határoztam el, hogy ha lehet, Magyarországra kérem magam, szolgálatot teljesíteni! Azután, amikor eljött a nagy nap, és indulnom kellett, bizony kicsit megijedtem! Na, nem a feladattól! A nyelvetektől! Nagyon nehéz nyelv a magyar! Ennek ellenére, már egymás között sem az anyanyelvünkön beszélgetünk! Szigorúan csak magyarul!” – mosolyog, miközben Indonéziából érkezett testvéréhez fordul alig tört magyarsággal: „Natyon finomnak van ez a szendvics! A fekkete káféból ittál már?”

Lassan mindenki helyet foglal a Faluház nagytermében. Hiszen amiért idejöttek, még csak most kezdődik!

„Az evangelizáció édes és vigasztaló öröme!” Ferenc pápa gondolatát választotta a nap témájául a találkozó magas rangú egyházi vezetője. Monsignore Alberto Bottari de Castello, apostoli nuncius. Dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök társaságában indította el a IV. Országos Missziós Találkozót, itt Ópusztaszeren. Ám az elmélkedés előtt még ünnepélyes pillanatok következtek: Makra József, Ópusztaszer polgármestere szólt az egyházi vezetőkhöz, és a misszionárius testvérekhez:

„Kedves vendégeink! Mint vendéglátó szeretnék köszönetet mondani Önöknek, hogy Ópusztaszert választották találkozójuk helyszínéül! A mi településünkre érkezőknek azt szoktam mondani: „Ópusztaszer hazavár! Gyere hozzánk bármikor!” Bízom abban, hogy jó hírünket viszik, mint ahogyan Önök is jó hírt, evangéliumot hoztak a mi településünkre! Megtiszteltetés számunkra többek között az is, hogy apostoli nuncius úr is eljött hozzánk! Ilyen magas rangú egyházi vezető még nem volt ebben a kis faluban! Viszonzásul, kérem, fogadják el a település ajándékát: a magyarok bejöveteléről készült reprodukciónkat! Ezt élőben is megláthatják majd ma délután, de ez legyen addig is meglepetés!

Ezután Monsignore Alberto Bottari de Castello, apostoli nuncius vette át a szót. Elsőként elmesélte, mintegy tanúságul, hogyan indult az ő élete, hogyan állt az emberek és a vallás szolgálatába! Megjárta Ecuadort, Szíriát, Zairet, de szolgált Gambiában, Libériában is, ám a legemlékezetesebb szolgálata a japán földrengést követően volt. Akkor ugyanis rengeteget tanult ő maga is az ott élő emberek szeretetéből, alázat készségéből. Majd így folytatta:

„Evangéliumot, örömhírt hirdetünk az embereknek! Ám örömhírt csak boldogan, mosolyogva hirdethetünk! Ezért fontos, hogy a mi lelkünk békéjét, nyugalmát, mindig, mindenkor megtaláljuk, és megőrizzük!”

Beszédét egy-két anekdotával is tarkította, ám a legnagyobb derültséget az okozta, amikor a Monsignore kifejtette: két nyelv van a világon, amelyiken nem lehet kimondani II. János Pál nevét! Ez a japán és a magyar nyelv!

A délelőtti találkozó után a vendégek és vendéglátóik közösen vettek részt a nuncius úr celebrálta, angol nyelvű Szentmisén, a Magyarok Nagyasszonya Katolikus Templomban, Ópusztaszeren. Antal Imre plébános elmondta: nagy öröm és megtiszteltetés számára, hogy éppen Ópusztaszerre esett a választás, vagyis hogy itt találkoztak negyedik alkalommal a Magyarországon szolgálatot teljesítő misszionáriusok.

Majd hozzátette: ismét megbizonyosodhatunk arról, miszerint Ópusztaszer az összefogásról ismert település. Mindenki részt vett a vendégek fogadásában. A plébános megköszönte mindenkinek, aki a takarításban részt vállalt. Mindenkinek, aki a templom, a Plébánia, a Faluház és környékének takarításában, szépítésében részt vett. Megköszönte az Önkormányzat és Makra József polgármester segítségét, hiszen – mint mondta – nélkülük nem lett volna ilyen sikeres ez a találkozó. Elmondta: nagyon sokan érezték fontosnak, hogy minden szép legyen a találkozó napján. Több mint húsz ember áldozta fel a szabad napját,Makra Józsefné, vagy ahogyan mindenki ismeri Matyóka vezetésével, és kívül-belül csinosítgatták, díszítették a templomot.

Makra József polgármester pedig minden dolgozónak megköszönte a fáradozását, és megköszönte a Szeri Polgárőr Egyesületnek a munkáját is. A messziről érkezett vendégek ugyanis az ő felvezetésükkel jöttek Ópusztaszer határától a Plébánián át a Faluház épületéig.

Ezután a helyi Kemencés Csárdában látta vendégül az Önkormányzat és a Csárda vezetősége a vendégeket. Majd a Faluházba visszajőve Dr. Kiss-Rigó László megyéspüspök volt a házigazdája annak a beszélgetésnek, ami jó hangulatban zajlott, nevetések, anekdotázások, és persze komoly, – az egyházi szolgálatot is érintő – témáról folyt.

A meglepetés program az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban várta a résztvevőket. A Feszty Körkép mindnyájuknak örök emlék marad, így mondták a nap végeztével a búcsúzó vendégek!

Az első találkozót, Kiss-Rigó László megyéspüspök meghívására Szegeden tartották, a másodikat és a harmadikat Budapesten, most itt voltak nálunk, Ópusztaszeren! De tudjuk: Ópusztaszer hazavár! Vagyis várjuk mindnyájukat vissza! Nagy szeretettel!

Andódy Olga

 

Forrás: kistelekjaras.hu