Modern kori iparos(nő) gyermekkori álma volt az ötvösmesterség kitanulása, azonban anyagi buktatók miatt nem teljesíthette be vágyát. Gyógyírt jelentett számára a fazekasság, az ikonfestészet, a fafaragás, és a bútorfestészet is, valamint a tűzzománc ékszerek készítésében találta meg új szenvedélyét, ami nem mellesleg részben kapcsolódik az ötvösmesterséghez. Hivatását végül a tojáspatkolásban találta meg, ahol végre a fémek iránti szeretetének is hódolhatott.

Nem csupán a szerencse szimbóluma jelenhet meg egy “patkolt tojáson”, gyakorlatilag bármi lehet a törékeny héjon, bizonyította ezt az asztal sarkán sorakozó rézveretes és címeres tojás. Ám nem mindegy, melyik madár szolgáltatja a mester számára az alapanyagot, mint megtudtuk, a tyúk- és fürjtojással finoman kell bánni, míg a strucctojásból akár fülbevalót is készíttethetünk – mutatott a fülében lógó ékekre. Arra is volt már példa, hogy emutojás került a kezei közé. Állítja, egy ilyen zöldes árnyalatú csoda pedig megmozgatja a kézműves kreativitását.

Az igazi mester maga készíti szerszámait – vallja Perjés Zsuzsanna, ettől is olyan különlegesek és egyediek a művei, amelyek közül számos megfordult már külföldi kiállításokon is. Mindenben a kihívást keresi, készüljön az akár asztali dísznek, vagy lámpacsodának a hálószobában.

Forrás: szegedma.hu