– Emlékszem, amikor a család készülődött, arra, hogy megkaptuk a fehérlapot és az időpontot. Arra is emlékszem, hogy drága nagyapám és édesapám hatalmas nagy ládákat készített elő, ebbe rakták a személyes holmikat. Majd emlékszem, amikor hatalmas teherautókkal bejöttek a családi ház udvarára – mondta el hírportálunknak Motyovszkiné Udvaros Ida, aki 4 éves volt ekkoriban.

Az előadótermet a Németh László Gimnázium és Általános Iskola, az Eötvös József Szakképző Iskola és a Gregus Máté Tagintézmény diákjai töltötték meg. Az előadáson szóba kerültek a kitelepítés körülményei, a készülődés pillanatai és a megérkezés az új hazába.

– Napokig utaztunk a vagonokban, a személyes tárgyainkkal és az állatainkkal együtt. Kellemetlen utazás volt. Hűvös idő volt – október vége, november eleje -, fűteni nem lehetett az édesanyánk a teste melegével próbált melengetni minket – folytatta a visszaemlékezést Motyovszkiné Udvaros Ida – Egy tanyára érkeztünk, Békéscsaba környékén voltunk, egy olyan házban, ami egy szobából és egy konyhából állt, ajtók és ablakok nem igen voltak rajta. A kezdetei nehézségek iszonyatosak voltak, de később édesapám Tótkomlóson talált egy megfelelő házat. Aki szlováknak vallotta magát, elkerülhette a kitelepítést, de sokan magyarságuk mellett döntöttek, kitelepítés lett a sorsuk.

Természetesen a Beneš-dekrétumok magyarságot illető passzusai, az áttelepítettek és a felvidéken maradt magyarok sorsa is az előadás részét képezte.

Szeri