A máig legnagyobb és legjelentősebb hun aranylelet 1926-ban került elő a mai Röszke területére eső Nagyszéksóson, Bálint Mátyás szőlőjében és körtefája körül. A nagyszéksósi pusztában a parasztgyerekek Bálint gazda szőlejében a földről szedegették össze az értékesebbnél értékesebb aranytárgyakat, amelyekről a szél egyszerűen lefújta a homokot. A gyerekek az iskolában almáért és sült tökért csereberélték el egymás között az “encsömbencsömöket”, amelyekről azt sem tudták, hogy micsodák. A szenzációs lelet híre csak évekkel később jutott az akkori szegedi múzeum igazgatójának, Móra Ferencnek a fülébe, aki csak hosszas előkészítés után tudott ásatni. Csak a gazda halálát követően, 1934-ben végezettek átfogó feltárást a Nagyszéksóson.

Az összetartozó két lelet több, mint 150 tárgyból áll, melyek ma már több közgyűjtemény birtokában vannak, illetve egy részük a második világháborúban elkallódott. A leletek közt méltóságjelző nyakperecen és két arany edényen túl faedények díszítményeit, ruhadíszek és ékszerek töredékeit, valamint használati eszközök (pl. fegyverek) díszítésére szolgáló ékítmények apró darabjait találjuk. Az V. század első felének végére keltezhető leletegyüttes nagy valószínűséggel egy, Attilát időben megelőző hun nagyfejedelem temetkezéséhez tartozó halotti máglyaáldozat maradványait tartalmazza.

Tornyai János Múzeum Korok, kultúrák, lelőhelyek címet viselő előadássorozatára minden hónap harmadik szerdáján várják az érdeklődőket. A régészeti esteken szó lesz a gorzsai lelőhelyről, Afganisztán ókori kincseiről, valamint a szikáncsi aranylelet megtalálásáról is.

 

Forrás:

Elek András

sajtóreferens