A tavaly elhunyt Szalay Ferenc festőművész (1931-2013) alkotói munkássága ezer szállal kötődött az Alföldhöz és Hódmezővásárhelyhez. Legmeghatározóbb korszakának, az 1960-as és 1970-es években készült művei drámai erővel ábrázolják a magyar parasztság sorsában és életvitelében bekövetkezett változásokat.

Szalay életművében kiemelkedő, a magyar képzőművészetben is egyedülálló vállalkozás volt a „téesz-sorozat”, amelyben krónikási hűséggel, történelmi, pszichológiai hitelességgel és személyes élmények birtokában alkotta meg a mezőgazdaság átszervezésének, a kényszerkolhozosításnak a folyamatát. E tárgyú alkotásainak, mint például a drámai erejű Tsz-szervezés történéseiben a múlt század ötvenes éveinek végén százezrek osztoztak, köztük Vásárhely szinte teljes lakossága. A termelőszövetkezeti tagok sorsa azonban a későbbiekben is foglalkoztatta Szalay Ferencet; ezzel kapcsolatos két munkája a nyolcvanas évekből a Tisztelet a tsz nyugdíjasoknak és a Rekviem a tsz tagokért.

A sorozat záró alkotása az Emlékpontba kerülő Rekviem a tsz tagokért (tempera, falemez, 150 x 150 cm, 1985), amelyen Szalay korábbi műveinek képi elemeivel találkozhat a festmény nézője. A türkiz hátterű szürreális alkotáson látható alakok, apró tanyák és elhalványuló tanyarészletek, valamint a távolba forduló, kiterjesztett szárnyú gólya nemcsak az emberi, hanem a hagyományos paraszti életforma elmúlását is érzékeltetik.

Forrás:

Elek András

sajtóreferens