Az emberek mobilitás utáni vágya, a korábbi évtizedekben megszokott korlátozott lehetőségekből való kitörés odáig “fajult”, hogy a 2000-es évek közepén sokan hitelből finanszírozták a lelkük mélyén vágyott, de valós szükségleteiket – és sok esetben anyagi lehetőségeiket meghaladó – jármű vásárlását. Amíg szűk sávban mozogott a HUF/EUR, vagy HUF/CHF árfolyam, addig nem is volt baj, de amint a forint gyengülni kezdett, – a lakáshitelekhez hasonlóan – az autókhoz kapcsolódó pénzügyi termékek havi részleteinek a megfizetése is nehézségekbe ütközött. Ez jelentősen visszavetette az újautó értékesítést, ami a korábbi darabszámokkal tervező kereskedők számára is pénzügyi nehézségeket okozott. Az ebből való kilábalás a piac mindkét fele számára a mai napig is tart. A legújabb statisztikák szerint ugyan kimutatható kismértékű emelkedés, de ez elsősorban az alacsony bázisnak és a figyelmen kívül nem hagyható re-exportnak köszönhető.

 

Roncsautókkal árasztjuk el Magyarországot?

Az újautó értékesítéssel szemben az első sokkot követően – mivel az emberek másik autó iránti vágya nem csitult, de a hazai kínálat képtelen volt kielégíteni az újra élénkülő keresletet – a használtautók behozatala indult növekedésnek.

 

Míg 2008-ban, tehát az utolsó válság előtti évben – illetve az azt megelőző esztendőkben is – az 1-5 éves autók importja volt jellemző (76%), a korcsoport szerinti bontásból kiderül, hogy 2012-re ez megváltozott, és nem az újszerű, korszerű, kis fogyasztású és alacsony károsanyag kibocsátású autók kerültek “hazahozatalra”, hanem a Nyugat-Európában alacsony áron megvásárolható – ott csak magas, és egyre emelkedő közterhek megfizetése mellett forgalomban tartható – 6 évesnél idősebb autók (75%) érkeztek és érkeznek nagy mennyiségben az országba. Hét év alatt tehát pontosan megfordult az újszerű, illetve az erősen használt autók aránya.

A negatív trendet jól érzékelteti, hogy miközben 2008-ban mindössze a behozott használt autók 3%-a volt 15 év feletti, addig 2012-re ezek aránya már 21%-ra emelkedett. Szintén mellbevágó adat, hogy a 10 évesnél idősebb autók aránya 8%-ról 55%-ra emelkedett, mialatt a viszonylag új, 1-5 év közötti csoport 76%-ról 25%-ra zuhant a 2008 és 2012-es adatok összehasonlítása alapján.

 

A behozott autókkal kapcsolatban fontos kiemelni, hogy e járművek még ha szabad szemmel néha újszerűnek, korszerűnek és megbízhatónak is tűnnek, semmilyen szinten sem szolgálják a hazai autópark megújulását, biztonságosabbá és kevésbé környezetszennyezőre cserélődését.

 

A 11 évesnél idősebb használtautók ilyen nagyarányú importja – és az újautók forgalomba helyezésének stagnálása, minimális növekedése – gyors ütemben rontja a hazai járműállomány átlagéletkorát. Egy 6 évesnél idősebb – de a grafikonból is látható, hogy jellemzőbb a 11 évesnél idősebb autók behozatala – autó esetében az ismeretlen előélet tükrében nem csak az olajakat, egyéb folyadékokat, szűrőket, akkumulátorokat, hanem szinte minden kopó és gumi – nem csak a gumiabroncsokat, hanem az összes gumiból készült – alkatrészt le kellene cserélni ahhoz, hogy valóban nyugodtan ülhessen bele új gazdája, és minden reggel üzembiztosan indulhasson útjára. Ennek időbeli és költségvonzatát gyakorlatilag senki nem vállalja, még azok sem, akik gondolatai között a fentiek egyáltalán megfogalmazódnak.

 

A minimális javításokat, jobb esetben karbantartásokat a lehető legkisebb anyagi ráfordítás mellett kívánják az új tulajdonosok “megúszni”. Ennek érdekében csak a legritkább esetben keresik fel azokat a márka- vagy szakszervizeket, ahol a lecserélt folyadékot, akkumulátort, stb. a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően kezelik, tárolják és semmisítik meg. Mivel az alacsonyabb óradíjakkal dolgozó, adott esetben az illegalitás határán táncoló műhelyek ezeket a kérdéseket meglehetős “nagyvonalúsággal” kezelik, ezért az idős használtautók ilyen mértékű importja a környezetet is jelentős mértékben terheli.

 

Az újabb – biztonságosabb, gazdaságosabban üzemeltethető – autókra minden bizonnyal lenne igény, amit az is alátámaszt, hogy míg az EU 27 államában 1000 főre 483, addig Magyarországon mindössze 300 autó jut, miközben a forgalomba helyezési arány az EU 2,4 autó/1000 fő/évével szemben Magyarországon 0,5 autó/1000 fő/év. Igaz, ebbe a használtautók is beletartoznak, de vélhetően mindenki szívesebben járna egy új, korszerű, biztonságos modellel, mintsem egy régi, kevéssé megbízható elődjével.

 

A piaci szereplők abban is egyetértenek, hogy az igazi változást a magánszemélyek újautó piacra történő visszatérése jelentheti, ugyanis a magyar vállalati – flotta – piac évek óta viszonylag stabil, csak az aránya nőtt meg jelentősen. Most meghaladja a 70%-ot, ami közel 40 ezer darabot jelent évente. Ez a mennyiség volt jellemző a flottapiacra a válságot megelőző években is, csak akkor a magánszemélyek 100 ezer feletti darabszámban vettek újautót, évente.

forrás:portfolio.hu