A kis Gergő életben maradt, s azóta féléves, érthető módon a Rózsa család szemefénye. Most azonban mégis, Rózsa Róbertről, a vállalkozóról írunk, aki a VOSZ által évente odaítélhető „Év Vállalkozója” címet ítélte oda a kitűnő szakembernek, aki az elismerést december 6-án, a Művészetek Palotájában vehette át.

Az országból megközelítően 30 vállalkozó érdemelte ki ezt az elismerést, közülük Rózsa Róbert. Nem is tagadja, büszkén, jóleső érzésekkel, a továbbmunkálkodáshoz újabb hitet adva számára Ez a díj valójában, Mariannal kettőjüknek szól, remélve, hogy átvételét boldogan látta az égi messzeségből.. A kitüntetés apropóján arra voltam kíváncsi, hogy a fájdalmas tragédia után, miképpen tudta folytatni a mindennapokat, a munkát, a családfői teendőket?

Nem kétséges: a munkának köszönheti, hogy erőt meríthet családjának egyben tartásához, a gyermekek méltók körülmények között történő neveléséhez. Azt mondja, az egymás után kapott megbízatások, rendezvények, esküvők, céges partik, névnapok, üzleti találkozók, szervező munkák sűrűjében próbál talpon maradni. Fontos küldetés vár rá, hiszen négy kiskorú gyermek felnevelése nemes, ám emberpróbáló teljesítményt kíván.

Az élet – mint nagy rendező – valahogy úgy alakította a dolgokat, hogy a családfő segítségére van neveltlánya, kis unokájának édesanyja, Leila és felnőtt fia Robi. Ha úgy tetszik a vendéglátós vállalkozás napi irányítása, szervezése hármójukra vár, de a jövőépítés célszerűségéről tesznek tanúbizonyságot Róbert ezzel kapcsolatos mondatai:

2014-ben ballag Lilla lányom és a családi tanács, vele is egyeztetve úgy döntött, hogy egy térségi, nívós vendéglátó-ipari középiskolába megy továbbtanulni. Érdekli ez a szakma, ennek szépségeit, árnyoldalait már látta felcseperedve édesanyja, Mariann és jómagam példáján. Jóleső arra gondolni, hogy a következő nemzedék képviselőjeként a staféta átvételében gondolkodik. Senon lányom még hatodikos, Misiké fiam a negyedik osztályt teljesíti ebben a tanévben. Szorgalmas, becsületes, aktív gyerekek. Az iskolai munka mellett különórákra járnak, nyelvet tanulnak, sportolnak, nyitottak az élet különböző dolgaira. A pici Gergőt pedig mindnyájan, féltőn, nagy-nagy szeretettel fogjuk felnevelni.

Rózsa Róbert a Vállalkozók Országos Szövetségének Csongrád megyei szervezete delegációjával érkezett Budapestre átvenni a díjat. Olyan barátokkal, üzletemberekkel, akiket az elmúlt években profi vendéglátóként is kiszolgálhatott, elláthatott több alkalommal is a Rendezvénycsárdában. Ettől színes a vendéglátós pálya, sokféle személyiség, társadalmi réteg keresi a kikapcsolódás gasztronómiai élményekkel is megfűszerezett formáit. Róbert mesterfokon műveli szeretett hivatását. Erről Ribizsár Péter, szegedi autószerelő-vállalkozó – aki mellesleg kitűnő halászlé és pálinkafőző mester, saját készítésű füstöltáruiért még a fővárosból is ide zarándokolnak, a Szent György Lovagrend tagja – őszinte szavakkal így kommentálta ezt a szép elismerést. „Nemcsak egy életpálya méltatása, hanem a vendéglátós üzleti vállalkozók megbecsülése is!”

Így igaz, hiszen Rózsa Róbert feleségével több műfajban is képviselte és képviseli a vendéglátást Hódmezővásárhelyen. Mariann édesapja, Égető Mihály örökségül hagyott lányára több vendéglátós üzletet is, hogy aztán ezeket, az értékeket tovább gyarapíthassák Róberttel közösen. Jól sáfárkodtak a lehetőséggel, folyamatosan fejlesztették az objektumokat és legnagyobb közös sikerük, eredményük a nívós Rendezvénycsárda megteremtése. Eddig tartott a közös út.

Rózsa Róbert példája viszont messze hangzó lehet, azt üzenheti mindannyiunk számára, hogy a legnagyobb nehézségek, sorscsapások ellenére is küzdő, alkotó embernek érdemes maradni. A család összetartó ereje pedig minden nehézségen átsegítheti az embert.

Kitüntetett barátunk most fogott csak igazán bele élete legnagyobb vállalkozásába…

 

Az eredeti cikket itt olvashatja!

 

Forrás:

MINŐSÉGI BOROK ÉTELEK – AZ ASZTALI ÖRÖMÖK MAGAZINJA