Az első szabadon választott magyar parlament miniszterelnökének politikai életútját és szellemi örökségét kabinetjének egykori tagjai és párttársai idézik meg. A beszélgetésen részt vesz Balsai István alkotmánybíró, Kulin Ferenc irodalomtörténész és Marinovich Endre, az Antall József Baráti Társaság elnöke. Moderátor Juhász Judit, az Antall József Baráti Társaság elnökségi tagja.

Magyarország rendszerváltás utáni első kormányfőjének politikusi pályájára döntő hatással volt édesapja, aki az 1945 előtti Kisgazdapárt tagja volt, s mint köztisztviselő, a második világháború vészterhes éveiben üldözöttek tízezreinek ‑ lengyel menekülteknek és bujkáló zsidóknak ‑ segített. Az 1932-ben születetett Antall József, mint fiatal tanár “került be a történelembe” az 1956-os forradalom idején. Már ekkor határozott elképzelései voltak a jövőről, célja a demokratikus, többpártrendszerű Magyarország megteremtése volt. Politikai magatartása, a magyar szabadság melletti kiállása miatt áthelyezték, majd 1959-ben eltanácsolták a tanári pályától, így könyvtáros, muzeológus és kutató történész lett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A közgyűjteményben és annak élén eltöltött évtizedei alatt az intézetet világhírű kutatóműhellyé fejlesztette és munkát biztosított számos olyan embereknek, akiket a rendszer üldözött. Az 1987-ben megalakult Magyar Demokrata Fórum felismerte benne a nagy képességű politikust, és elnökké választotta.

 

Az 1990-es, első szabad választások után nemcsak Magyarország, hanem lélekben a nemzet, 15 millió magyar miniszterelnöke is lett. Elsődlegesnek a nemzet iránti szolgálatot tekintette és ez alá rendelt mindent. Vallotta, hogy „egy politikusnál elsődlegesen az a mérték, hogy az ország érdekében mit tesz, s ezen belül természetesen vannak olyan politikai és morális normák, amelyeket meg kell tartania.” Kormányzása alatt zajlott le a szovjet csapatok kivonása, vagyis az ország szuverenitásának visszaszerzése. A külpolitikában a térségben egyedülálló nemzetközi elismertségre tett szert. Bevezette az országot az összeurópai intézményrendszerekbe és megalapozta Magyarország euro-atlanti orientációját. Eközben itthon politikai válságok egész sorával is kellett megküzdenie, melyek rendezésében kimagasló kompromisszumkészségéről tett tanúbizonyságot. A haza érdekében vívott áldozatos küzdelmének súlyos betegsége vetett véget; 1993. december 12-én 62 éves korában hunyt el.

 

Forrás:

Elek András

sajtóreferens