„Itt nincs semmi mű, minden igazi. Ezek a saját kertemből vannak. Tessék! Van paradicsom, répa, zöldség zöldje, krumpli.”- ajánlotta portékáit pénteken reggel a vásárhelyi piacon az egyik árus. És nagyjából meg is ragadta az egyik fontos dolgot, amiért az ember a piacra jár: hazai ízekre vágyik. Olyan zöldségekre, amit jó szívvel tesz a levesbe. Hasonló házi tésztára, amilyet a nagyival gyúrt és színes, ízes zöldségekre, gyümölcsökre, amibe élvezet harapni.

A másik lényeges dolog, amikor azt mérlegeljük, mit tegyünk az asztalra az ár. Mondani sem kell, hogy azért jó piacolni, mert alkudni lehet. Minden árnál van kedvezőbb, amit ki lehet csikarni az eladóból, persze normális keretek között, úgy, hogy azért az ember megfizesse azt a munkát, amivel a terményről gondoskodtak addig, amíg eladó sorba nem került.

Sokan járnak be a vásárhelyi piacra a környezőfalvakból. Buszoznak, autóznak a választékért. Aki azt gondolta, hogy csak a nagyobb bevásárlóközpontokban lehet megvásárolni mindent gyorsan, egy helyen- az téved. A választék színes: a zöldségek mellett finom sajtok, piros kolbászok, szalonna van, máshol edények, zoknik, sorakoznak. Különlegességekkel is találkoztunk: díjnyertes, házi birsalmasajttal, amit Vasné Magócs Márta készít sajátkezűleg. Mások galambot vagy gúnárt, könyvet vagy egy egész gyűjtemény Barbie babát árulnak. Kikerültek az asztalokra a sülttökök, és szezonja van a sapkáknak, bélelt harisnyáknak is.

A tipikus piacos reggelik hangulata is megelevenedik ilyenkor: állva lehet lángost, sültkolbász falatozni. Az illatok egymást váltják a nyüzsgésben, épp úgy mint a beszélgetések. Szó esik itt mindenről vásárlás közben; hogy hogy van a család, milyen a helyi focicsapat, milyen az időjárás. Ez is fontos része a piaci sétának, legalább annyira mint a fonott kosár a kézben, vagy a reggeli lángos. Krumplit és zöldségeket 100-200 forintért, déli gyümölcsöt 200-300 forintért, sülttököt 300-400 forint körül vásárolhatunk. Ezer forint alatt szépen megtelhet a kosár a vásárhelyi piacon.

Major Zsuzsanna