Szent Márton legendája egészen a IV. század elejéig nyúlik vissza. A legenda szerint a 18 éves légionáriusnak állt Márton lováról leszállva odaadta a kardjával kettévágott kabátját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután otthagyta a katonaságot, megkeresztelkedett és zarándokként hirdette az igét.

 

Aztán Tours város püspökévé választották. A szájhagyomány úgy tudja, Márton a ludak óljába bújt, hogy kitérjen a püspökválasztás elől, mert méltatlannak tartotta magát erre a címre, de a szárnyasok gágogásukkal elárulták, így kénytelen volt elvállalni a kinevezést. A szent életű püspök legendája máig él Franciaországban, számos népszokás, hagyomány kötődik hozzá szerte Európában.

 

A Márton-napi libalakomák évszázadok óta a keresztény Magyarország egyik jeles napja is. Szent Márton napja jelentette egykor a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg éves bérüket, a pénzhez ráadásként mindig kaptak egy libát is. A lúdvacsora szorosan összefügg az újbor fogyasztásával is.

 

November közepére fejeződik be a must borrá válása. Sok helyütt november 11-én kezdték meg az új hordókat a boros gazdák, ekkor került az asztalra a libasült mellé az újbor is. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, a bálok, az egyéb mulatságok is. A hagyomány szerint a fiatal libát alaposan megtisztítják, besózzák és alaposan bedörzsölik, meghintik friss majorannával.

 

Miután ropogósra sütik a kemencében óvatosan feldarabolják és mellcsontjáról lefejtik a húst. Ha a csont barna, esős tél várható, ha fehér, akkor pedig havas telet várhatunk. A néphagyomány úgy tartja, aki spicces lesz, vagy lerészegedik a Márton-napi újbortól az jövőre megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól.

 

A köztudatban természetesen a Márton-napi lakomák igen elevenen élnek. A népi hiedelem szerint, aki Márton-napján nem eszik libát, ludat, az jövőre bizony éhezni fog.

 

hajraegeszseg.hu