Mécs László Hernádszentistvánon született, 1895-ben. Költő, premontrei rendi kanonok, lapszerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte. 1913-1914-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem latin szakos hallgatója lett. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe. 1916 őszén már mint rendjének tanárjelöltje folytatta tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá Jászóvárott.

A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros, majd 1920-1929-ig nagykaposi plébános. A felvidéki lapokban rendszeresen jelentek meg nagyhatású költeményei. 1923-ban kiadta első kötetét, a Hajnali harangszót (Ungvár), s megkezdte vándor előadó körútjait, melyek nagy népszerűséget szereztek költészetének, ünnepelték a nagyszerű kiállású, zengő hangú lírikust. 1930-ban rendfőnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak. 1935 márciusában sikeres erdélyi körutat tett, s jelentős elismerést szerzett párizsi szavalóestjein. 1941-ben megjelentek összegyűjtött versei, a következő év elején lapjában, a Vigiliában – melynek főszerkesztője volt -, közölte az Imádság a nagy Lunatikusért című Hitler-ellenes versét, ami miatt büntető eljárást kezdeményeztek ellene.

1944 őszén elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán élt. 1953-ban „többszörös röpiratok terjesztése” vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956. szept.-ben hátralévő büntetésének elengedésével szabadult. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza.

Forrás: Wass Albert Irodalompártoló Egyesület