Ambrus Sándor már gyermekkorában közel került az agyaghoz, a nagyapja révén, aki sárral dolgozott, így a kiskori sárdagonyák nem hiányozhattak az életéből. Mint elmondta, később kőművesnek szeretett volna tanulni, de inkább a fazekasság mellett döntött.

Jó emlékkel beszélt Korsós Sándor oktatójáról, aki lassan, de nagyon szépen dolgozott, ezért is bízták rá a tanulókat. Volt egy trükkje, hogy mindig kettest adott, így nem vitték be az üzembe a tanulóit, a magatartásra meg azért nem adott négyesnél jobbat, mert egy ötös magatartású gyerekkel már nagy baj lehet.


Az Agyagipari Szövetkezetnél helyezkedett el, de két év múltán az induló porcelángyárba igazolt át.A gyári munkák éveit egy budapesti kitérő törte meg: Both Éva keramikusnak korongozott. Ezek után alakította ki a saját műhelyét Hódmezővásárhelyen. Vendégünk elmondta, több korszaka is volt, így készített butikokba árukat, majd szökőkutakat, és csak ezután kezdte tanulmányozni a vásárhelyi népművészetet.

Alkotásait világszerte sok helyütt kiállította már, többek között Brüsszelben a Magyarok Házában. Két hete tért haza Lengyelországból és most a XIII. Kezek dicsérete kiállításra készül, ami idén rendhagyó lesz az eddigiekhez képest, hiszen most az elmúlt 50 év alkotásaiból állította össze Ambrus Sándor a repertoárt. Az első évekről nincs anyag, így azt nem tudjuk kiállítani, de a 1970-es években készült termékekből már vannak – mondta el Ambrus Sándor.

A nyolcszoros Magyar Kézműves Remek díjas iparművész egyik vendégkönyvét is elhozta, melyben még koreai illetve japán bejegyzés is volt. A XIII. Kezek Dicsérete kiállításon Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere köszönti a vendégeket október 5-én, 15 órától. A kiállítást megnyitja Rabi József, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari elnöke.

Nagy Ágnes