A tragikus eset gyanús körülményeiről számos könyv és dokumentumfilm készült már. A legfrissebb, szeptember elején megjelent mű arra keresi a választ, miért állhatott Károly herceg és a királyi család érdekében Diana meggyilkolása. A válaszok akár a brit monarchia jövőjét is eldönthetik.

Gondosan eltervezett és kivitelezett gyilkosság történt 1997. augusztus 31-én a párizsi Alma-alagútban. Az akciót a királyi udvar legfelsőbb szintjén rendelték meg és hagyták jóvá – állítja szeptember elején megjelent The Princess Diana Conspiracy (A Diana hercegnő-összesküvés) című könyvében Alan Power. Nem a brit szerző az első, aki ezt a vádat megfogalmazza, de eddig kevesen kerestek választ arra, hogy ha valóban gyilkosság történt, ki és miért dönthetett egy ilyen végzetes és kockázatos akció végrehajtásáról.

Amit biztosan lehet tudni, az az, hogy Diana hercegnő balesetben vesztette életét, végzetesnek bizonyuló sérüléseit egyértelműen a nagy sebességgel bekövetkezett ütközés okozta. A kézenfekvő magyarázat szerint – amit a hivatalos vizsgálatok is állítanak – a szerencsétlenséget emberi gondatlanság (a sofőr ittas volt és gyorsan hajtott, az utasok pedig nem használták a biztonsági övüket) és a hercegnőt üldöző paparazzók kíméletlen viselkedése okozta. A legmerészebb konspirációs elméletek sem feltételezték azt, hogy Dianát lelőtték, megmérgezték vagy más külső módon gyilkolták meg, így ha szándékosság történt, akkor annak a baleset körülményeit kellett befolyásolnia.

Szemtanúk vallomása alapján korábban is felmerült, hogy a Szajna-parti alagútban történt balesetet megrendezték. Új fordulatot jelentett azonban, hogy néhány hete a brit SAS különleges egység egykori tagjának exanyósa és -apósa, valamint lányuk is ezt állította. A trió szerint a nő volt férje – akit csak „N katonaként” emlegetnek – mesélt nekik a SAS titkos akciójáról 2008-ban, amikor speciális sofőrleckéket adott Vilmos hercegnek. A tisztnek állítólag lelkiismeret-furdalása volt, amiért egyik kollégája tette miatt Diana nem láthatta, milyen nagyszerű férfi lett a fiából. Így mindent elmesélt akkori nejének, aki később továbbadta a történetet a szüleinek.

A történet szerint a különleges egység egyik tagja irányított lézerfénnyel elvakította a hercegnőt és Dodi al-Fayedet szállító autó sofőrjét, és ezért csapódtak a párizsi alagút falának. A tiszt azt is ellenőrizte, hogy a járműben ülők súlyosan megsérültek-e, majd egy motoron elhajtott.

Technikai szempontból nem kérdés, hogy megfelelő hírszerzési háttérrel, beépített emberekkel és magasan képzett titkosügynökökből álló csapattal meg lehet rendezni egy olyan közlekedési balesetet, amelyben a résztvevők nagy valószínűséggel halálos sérüléseket szenvednek. Ezek a gyilkosságok ritkán bizonyíthatók, és ha nem sikerülnek, akkor is kicsi a lebukás veszélye. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a titkosszolgálat a maga szakállára nem hajt végre ilyen akciót, különösen a világ egyik legismertebb közszereplője ellen.

A bonyolult szervezés és kivitelezés miatt eleve kizárható, hogy egy „magányos farkas” vállalkozna ilyen tettre, ezért ha valóban szándékos gyilkosság történt, a megrendelőt olyanok között kell keresni, akiknek érdekük fűződhetett Diana eltüntetéséhez, és hatalommal rendelkeztek a merényletet végrehajtó szervezetek felett.

E feltételek mellett – ha valóban gyilkosság történt – a megbízót a brit királyi család legmagasabb rangú tagjai között kell keresni. A kör gyakorlatilag négy személyre szűkül le: Erzsébet királynő és férje, Fülöp herceg, illetve a trónörökös, Károly herceg és egykori szeretője, ma pedig felesége, Kamilla hercegnő tartoznak a körbe.

A monarchia töretlen, sőt az utóbbi években növekvő népszerűsége azt jelzi, hogy a közvélemény gyanú felett álló személyeknek tekinti az uralkodó párt és legszűkebb környezetét. Ha azonban a vádak, akár részlegesen is, beigazolódnának, a rajongás könnyen elutasítássá fordulhat át, ami akár a brit uralkodói dinasztia bukásához is vezethet. A történelemben nem példátlan, hogy a trón birtokosai igyekeztek véglegesen megszabadulni egyes családtagjaiktól, de kérdés, hogy a modern kor nyilvánossága mellett lehetett-e 16 éve olyan ok, ami miatt mégis vállalhatták Diana kockázatos meggyilkoltatását?

Alan Power szerint igen, mert 1997 augusztusában a uralkodóház attól tartott, hogy az újra házasodni készülő Diana külföldre költözik, és magához veszi gyermekeit, továbbá nyilvánosságra hozza a volt férjéről, Károly hercegről általa készített titkos dosszié tartalmát.

A második és (akkor) harmadik számú trónörökös nélkül bizonytalanná válhat a királyság jövője, nem is beszélve a leleplezések okozta botrányokról.

Diana sorsa már 1972-ben megpecsételődhetett, jóval azelőtt, hogy összeházasodott volna a trónörökössel. Károly herceg ekkor kezdett viszonyt Camilla Shanddal, aki akkor egy katonatiszt, Andrew Parker Bowles felesége volt. A nagy szerelemből azonban természetesen nem születhetett királyi utód, így Károly számára keresni kellett egy olyan házastársat, aki törvényes gyermekeket szülhet a dinasztia számára. A választás Dianára esett, akinek az első találkozástól kezdve tűrnie kellett Károly titkos viszonyát. A herceg a nászútján a királyi jachtról is rendszeresen hívta Camillát, a tárcájában tartotta a fényképét, nyilvánvalóvá téve Diana számára, hogy esze ágában sincs szakítani szeretőjével. Felesége szerepe csupán a trónöröklés biztosítása volt, és az, hogy a nagyvilág számára fenntartsa a királyi család látszatát. Diana később elmondta testvérének, Lady Sarah McCorqodale-nek, hogy olyan megaláztatások érték, amelyek miatt az első közösen töltött karácsonyi ünnep után – amikor már terhes volt a későbbi Vilmos herceggel – felvágta ereit és levetette magát a Sandrigham-palota lépcsőjéről.

A házasság végleg menthetetlenné vált, miután a hercegnő megszülte második gyermekét. Károly ezt követően már a látszatra sem igen ügyelt. Amikor a brit sajtó beszámolt arról, hogy nemcsak Camillával van viszonya, hanem homoszexuális kapcsolatot tart a személyzetéhez tartozó több férfival, Károly azzal reagált, hogy dehonesztáló információkat adott ki újságíróknak feleségéről. Ekkor kezdték terjeszteni Dianáról azt, hogy súlyosan paranoid személyiségzavarban és bulémiában szenved, továbbá különös hóbortjai vannak. A hercegnő és a királyi ház között olyan súlyosan megromlott a viszony, hogy Erzsébet királynő 1992-ben elrendelte a pár különköltözését.

Amikor Fülöp herceg azzal fenyegette Dianát, hogy „Lányom, ha nem viselkedsz rendesen, megvonjuk tőled a ‘királyi felség’ cím használatát” (ami 1995-ben meg is történt), a hercegnő azt válaszolta, hogy a Spencer család nemesi címe sokkal ősibb, mint a Windsor-ház titulusa. Gyermekei a családi konfliktusban anyjuk mellé álltak, Vilmos állítólag azzal vigasztalta Dianát, hogy „Ne sírj, mama, ha király leszek, visszaadom neked a királyi címet”.

Az uralkodóház várakozása ellenére Diana népszerűsége a kiűzetése, és az 1996-ban kimondott válás után csak tovább növekedett. A volt hercegnőt ekkor már a bosszú is fűtötte, és csak idő kérdése volt, hogy mikor hozza nyilvánosságra a királyi család szennyeséről összegyűjtött dokumentumait, például a Károly szeretőinek kikényszerített abortuszairól szóló bizonyítékokat. Diana ezt a dossziét azért készítette, hogy válása után magának követelhesse a gyermekeit, a bíróság előtt bizonyítva, hogy volt férje alkalmatlan az apai feladatok ellátására.

Miután 1997 nyarán összeismerkedett Dodi al-Fayeddel, a pár alig két hónapos ismeretség után elhatározta, hogy összeházasodnak. Az eljegyzési gyűrű augusztus 30-án érkezett meg, és a bejelentést szeptember 1-jére, a házasságot pedig októberre tervezték. A feltételezések szerint Diana a tragédia idején már terhes volt Doditól, és azért rendelték el a balesetet követően azonnal a holttest bebalzsamozását, hogy ezt a körülményt ne lehessen utólag vizsgálni. A Scotland Yard új nyomozása ezt a kérdést már nem tisztázhatja, de más meglepő tények még előkerülhetnek a nyomozás során. Ha mégsem, a vizsgálat akkor is jó reklám lehet a szeptember végén mozikba kerülő Lady Diana című életrajzi film számára.

 

atv.hu