A munka azonban nem a lusták álmainak valóra válása: hetven napot kell ágyban feküdni háton egyhuzamban, ráadásul a lábaknak magasabban kell lenniük a fej szintjénél, mert ebben a helyzetben a leghasonlóbbak a testet érő hatások a súlytalanság következményeihez.
A megbízatás nem 70 napos, hanem több mint három hónapos. Az alanyoknak a houstoni Johnson Űrközpontban az első két héten át mindennapi életvitelt kell élniük, hogy a tudósok vizsgálhassák testüket normál körülmények között. Ezután következik a 70 napos heverés, majd pedig két hetes rehabilitáció.
A fekvős időszakban minden nap 16 órán át lesznek fényben az alanyok és 8 órát teljes sötétségben. Fekvés közben tévézhet, számítógépezhet, olvasgathat az alany, sőt ha akar, még látogatókat is fogadhat. Étrendjében csak annyi a megkötés, hogy az illető testtömege ne változzon. Tisztálkodás közben sem kelhet fel, ágyába kérheti a zuhanyoztatást.
Az alanyok csakis akkor és annyit mozoghatnak, amennyi testük tudományos vizsgálataihoz szükséges. Egyebek közt csontritkulást, az izomtömeg csökkenését, a keringést – a vér mellett a nyirokrendszerét is -, az immunrendszer változásait tesztelik.
Az emberi testet nagyon megviseli a súlytalanság, a kutatókat leginkább a csontritkulás aggasztja, amely egy űrút hosszával egyre fokozódik.
A NASA már toborozza az alanyokat – adta hírül a The Daily Mail című brit lap.

 

MTI