Magát megnevezni nem kívánó, de áramköri kérdésekben fölöttébb jártas külső szakértőnk is megerősítette azt a gyanúnkat, hogy a fényképen látható végkifejlet vicces kedvű, s legalább ennyire tornász hajlamú embertársaink cselekedetének következménye. Ugyanis az ominózus vezeték szigetelt, ergo rádobni a két csukát csak ügyesség kérdése. Értelme ugyan nem sok van, de hát a világban találunk még számtalan tettet, ami hasonlóan nem hordoz ésszerűen megalapozott létjogosultságot. Az ötlet maga nem teljesen eredeti, de némi gondolkodásra azért szolgáltat alapot.

Mégpedig.

A már jól láthatóan kiszolgált lábbelik valójában már gyártási céljukat nem tudták kellőképpen ellátni, ezért gazdájuk fogta magát és elhajította őket nagy ívben. Valljuk be, ez azért nem kifejezetten életszerű, mert ugyan a cipő nem bumeráng – mint tudjuk az ausztrál bennszülött is abba bolondult bele, hogy vett egy újat és el akarta dobni a régit – és nem fog visszajönni, de ettől még a hordozója minden nap szemügyre veheti, s ezt vajon miért óhajtaná.

A másik idea lehetett az is, hogy kiszúrjanak valakivel, akinek ugyan még jól jönne a két aszfaltkoptató eszköz, de gonosz módon megszabadították tőle úgy, hogy szívét keserítse azok mindennapi látványa. Ha ezt a vonalat követjük, tévúton járhatunk, hiszen a jogos tulajdonos a csínytevők által favorizált és később végre is hajtott tornamutatványokkal már visszaszerezhette volna vágya ezen tárgyait.

Így hát szorgos agytornánk végén mi is csupán arra a végkövetkeztetésre juthatunk, mint fentebb említett külső szakértőnk, mely szerint tréfás kedvű ismeretlen polgártársunk, vagy polgártársaink adtak ihletet ezen sorok írójának arra, hogy a fentebb olvasható gondolatmenetet megossza mindazokkal, akik egy fárasztó nap után, vagy a reggeli kávé mellé érdeklődéssel fordulnak ilyen furcsaságok felé is.

 

Herczeg Sándor