– 1993-ban dolgoztam először külföldön, két évig az Amerikai Egyesült Államokban egy hajón, vendéglátósként – kezdte a műsor elején Csete Zsolt György. Elmondta, a külföldi munkavállalással rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, hiszen otthonról elkerülni egy idegen világba, ismeretlen, más anyanyelvű emberek közé nagy kihívás.

Csete Zsolt György számos országban megfordult, főleg angol és francia nyelvterületeken. Főként vendéglátással kereste a kenyerét, de volt már modell is.

– Mindig legyen meg a munkahely, ne a semmire menjünk ki. A legfontosabb, hogy beszéljük az adott ország nyelvét, csak így érvényesülünk. Tájékozódni kell az érintett hely pénzügyi, gazdasági és biztosítási szabályairól. Mielőtt utazunk, derítsük ki, hogy mekkora múltja van annak, aki nekünk munkát szerez – javasolta a Napraforgó vendége, aki hozzátette, tévhit, hogy külföldön ellenségként kezelik a magyart,

– Nem az a lényeg, hogy mit dolgozunk, hanem az, ahogyan. Először bizonyítanunk kell, ami sokkal nehezebb, mint magyar földön. Fontos, hogy mindig csak magunkra számítsunk, és úgy menjünk ki, ha van hova hazajönni – folytatta Csete Zsolt György.

– Aki itt nem tud magával mit kezdeni, nem biztos, hogy kint képes lesz rá. A külföldi munkavállalással nem jön el a Kánaán, csak idővel profitálhat az ember – hangzott el a műsorban, melyhez nagyon sok hozzászólás érkezett. A hallgatók véleménye megoszlott azzal kapcsolatban, hogy vállalnának-e munkát külföldön. Van, aki szívesen dolgozna kint, míg akad, aki nem is gondol rá.

– Ha jobban átgondolom, nem biztos, hogy még egyszer így élnék. A rengeteg utazást és élményeket azonban senki sem veheti el tőlem. Október 15-re utazok vissza a Holland Antillákhoz, de elgondolkoztam, hogy valóban vissza megyek-e. Hiába a pálmafák, a homok és a tenger, kulturálisan például nincs olyan fejlettség, mint Hódmezővásárhelyen. Elképzelhető, hogy itthon profitálok az angol és a francia nyelvtudásomból – zárta Csete Zsolt György.

Megyeri József