A vasárnap este nyolc órakor kezdődő megemlékezésre sokan látogattak el. Az est elején a résztvevők mécseseket gyújtottak és virágokat helyeztek el a Festődombon lévő emléktáblák köré.  Ahogy leszállt az éj a domb a meggyújtott mécsesek lángjától gyönyörű fényben pompázott.

A megemlékezésen Lelkes István, a Mártélyi Képzőművész Táborok Baráti Körének elnöke mutatta be a művészek munkásságát. Kifejtette: Szalay István festőművész nem Hódmezővásárhelyi születésű volt, hanem a nyári főiskolai gyakorlatok ideje alatt szeretett bele a városba és környékébe. A nyári gyakorlatok alatt, amelyeket Szabó Iván szobrászművész vezetett olyannyira megszerette a vidéket, hogy 1956-ban amikor végzett tanulmányaival ide települt le és itt élte le egész életét.

Akire még az este alatt megemlékeztünk Makovecz Imre építőművész volt, akiről megtudtuk nem volt egy bőbeszédű ember, de amit ő kimondott az bizony nagyon nagy jelentőséggel bírt. Nagyon tömören fogalmazott és nem beszélt fölöslegesen. A művész tudásával és bölcsességével tanácsokat is adott, amelyek mindig nagyon fontos és alapvető tanácsok voltak. A munkásságában az volt a különlegessége, hogy teljes mértékben azonosulni tudott épületeivel.

Mindenhol kell emlékeket állítanunk az elődeinknek, mert ahol nincs múlt, és nincs a múlt megbecsülve ott nincs jelen és még kevésbé van jövő, ez a Festődomb emlékezteti az embereket arra, hogy itt milyen nagy emberek jártak és milyen nagy emberek dolgoztak. A domb létével erőt ad, hisz itt vannak a nagy elődök, akiknek példája az ember számára alapvető és fontos – zárta mondandóját Lelkes István.

 

Horváth Petra