A Teleki – Károlyi utcák sarkán állt családi házuk, édesapja hentes és mészáros, édesanyja szülésznő volt. Öt éves volt, amikor elveszítették a családfőt, akkor édesanyja vette át az üzletet, de kisebb helyre, a Szent István – Daru utcák sarkán álló házba költöztek.

Nagyon sok pénzük bátyja, Ferenc taníttatására ment el, anyja gondolván a gyakorlatiasabb végzettségre, polgári iskolába íratta be, ám Éva a régi barátnői társaságába vágyva különbözeti vizsgával átment a Bethlen Gábor Gimnáziumba. Ott pedig az iskola átszervezése kapcsán átkerült a Tanítóképzőbe, de ezt ennyi év után sem bánja cseppet sem.

Harcos alkatként beszélt életútjáról a vasárnap délelőtti műsorban, mely abban is megnyilvánult, hogy amikor megismerkedett Szabó Mihállyal, anyja nem ugrott ki a bőréből, hogy választottja focista, de ő kitartott a katonaévek alatt is.

1953 két fontos eseményt is hozott az életében: ekkor szerezte meg általános iskolai tanítói oklevelét, illetve összeházasodott szíve választottjával. Ekkor már a Szent István utcai általános iskolában tanított, 13 év múltán helyezték át a Tarjáni Általános Iskolába, ahol kezdetben igazgató-helyettesként, ’73-tól igazgatóként dolgozott.
Éva lánya 1956-ban született meg, aki nagyanyja nyomán visszakanyarodott az egészségügyhöz: csecsemő- és gyermekorvos lett.

Felkérésre tagja volt a Városi Tanácsnak, mely pozíciójában a pedagógusok megbecsülése mellett kardoskodott, illetve a Vöröskereszt V. kerületi szervezetének titkáraként sok népszerű egészségmegőrző előadást szervezett.
Kedves területe a zene, bár gyerekkorában csak fél évig tanult aktívan zongorát, később sem hagyta el a fekete-fehér billentyűket, tanítóként a magyar történelem és az ének-zene szakokat vitte. A másik nagyon kedvelt művészeti terület a színház az életében. Távoli rokonság fűzi Bessenyei Ferenchez, akivel nemcsak tartotta a kapcsolatot, hanem gyakorta vendégül látta színész kollégái társaságával. Egy ilyen főzőcske alkalmával készült az egyik fotó is az alábbiak közül.

Tanítványai közül sokan szólítják meg az utcán, néhányuknak be is kell újra mutatkozni, hiszen annyian vannak. Munkája, élete során legnagyobb hajtóerejének tekinti a személyes példamutatást, a lelkiismeretes oktató-nevelő munkát, tanítványai felkészítését, életpályájuk elindítását.

Molnár Attila