A háború utáni években nem voltak „egyenlőbbek” a családok, gyerekek között, mindenki szegény volt, de mégis szépnek látja gyermekkorát Eifert János. Június utolsó vasárnapjának Szőttes vendége szívesen emlékszik vissza nagyanyja juhtúróval töltött paprikájára, édesanyja tejlevesére.

Első három gimnáziumi évét a vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban töltötte, akkoriban a zenetanulás mellett a népi tánc művészetét gyakorolta Lutor Gyula kezei alatt, mígnem ő maga mutatta be Badasi Tibornak, a Honvéd Táncegyüttes akkori vezetőjének. Így került 17 évesen Budapestre hivatásos táncosként, a gimnáziumot pedig levelező tagozaton fejezte be, illetve egy közgazdasági technikusi végzettséget szerzett, melyet gyakorlatilag soha sem használt.

17 évig táncolt, egyik legkedvesebb szerepét Szigeti Károly Pásztortánc című ember-természet kapcsolatát bemutató rendezésében táncolta. Táncos évei során kapott ajándékba bátyjától egy Zorkij-4 típusú kisfilmes gépet, amellyel utazásaik során fotózta az együttes tagjait, és a nevezetes helyeket. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy egyre több képet kérnek tőle azok közül, amelyeket nem a táncosokról készített. Ezen felbátorodva, és a bíztatások hatására kezdett képeket küldeni pályázatokra.

Első fotóspályázati díját Békéscsabán nyerte 1967-ben, az óta 190 önálló kiállítása volt világszerte. Anyagait a világ 40 országából gyűjtötte, melyekből két egyforma kiállítás sem született, mind egy kicsit más, még ha sok azonos kép is szerepel azokon. Legnagyobb hatással a nyugat-kínai Xinjang volt rá, ahol a jórészt mohamedán hitvallású emberek olyan földalatti öntöző rendszereket építettek ki, amelyek az éves 19 mm-es csapadékmennyiség mellett is virágzó mezőgazdaságot tesznek lehetővé a hegyekből leolvadó hó vizének összegyűjtésével.

Gyermekei közül mindenki jól fotózik, de csak kevéssé követik a művészeti ágban. András fia 16 esztendős, ő a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola diákja, a festészet felé orientálódik. Kata lánya 18 esztendős, ugyan jól táncol és fotóz, de inkább a divattervezés fogta meg. Anna lánya forgatja hivatásszerűen a kamerát, de csak egy szegmensben: ő kutyákat fotóz legszívesebben, és szakújságíróként dolgozik.

Életműtárlata múlt vasárnap nyílt meg az Alföldi Galériában. A kiállításra ötven éves fotográfiai tárlatát szedte rendbe. Az érdeklődők az „Ars Poetica” című kiállításon a tánc, a test és a természet témaköreiből láthatnak műveket július 22-ig.

Tanít, órákat is ad, ennek kapcsán megjegyezte, hogy még ma is igaz, hogy aki fotózással szeretne foglalkozni, – hozzá hasonlóan – a klasszikus festészet tanait ismeri meg, majd a szabályokat, műfaji határokat már tudatosan, kifejező eszközként lépi át.

Amellett, hogy napjainkban is folyton kattogtat, most azzal tölti szabadidejét, hogy a milliós számokban mérhető eddig összegyűlt fotóit újraválogatja, mert mint mondja: akkor, amikor azok készültek, mindig egy bizonyos szempontból emelt ki néhányat, és bizony sok szempontból van még nagyon sok bemutatásra, felfedésre méltó közöttük.

Molnár Attila