„Olyan voltál, mint egy madár. Isten sugallatára daloltál. Igaz magyar költő voltál” – írtaDankó Pistáról Pósa Lajos, akinek leszármazottja Rimaszombatról érkezett az emlékestre. Pósa Katalin elmesélte, Pósa bácsi volt az, aki elsőként felkarolta Dankó Pistát és életpályáját. „Akkoriban az úgynevezett Pósa-asztal tagjai közül többen megkérdezték, vajon méltó-e Dankó arra, hogy odaüljön. Akkor visszaszólt, azon kellene elgondolkozni, hogy vajon az méltó-e, aki ezt kérdezi. Szavai beigazolódtak, hiszen, aki ezt kérdezte, rég nem tudjuk a nevét, de Dankó Pista emléke örökké él” – fogalmazott. Katalin úgy látja, amikor meghalt Dankó, Pósa Lajos lelkének egy része is vele halt, hiszen lelki társak voltak, ezért sem nyugodott addig, míg ki nem járta, hogy szobrot emeljenek a nótaköltő tiszteletére Szegeden. „Akkor ez nagy feladat volt, hiszen annak a gondolatára is visszahőköltek sokan, hogy egy cigánynak akarnak szobrot állítani. Pósa bácsi viszont makacs gömöri paraszt ember volt, nem hagyta magát, s itt áll a Dankó-szobor a Tisza-parton” – tette hozzá Pósa Katalin.

Az idén szintén jubiláló Gárdonyi Géza dédunokája, Keller Péter számára nagy élmény volt a régi barát előtt tisztelegni dédapja nevében. Emlékeztetett, hogy a századfordulós Szeged mennyi hírességgel büszkélkedhet, s kiemelte Telekné Tóth Annamunkáját is, aki felkarolta, s ápolja Dankó Pista kulturális örökségét. Keller Péter számára ez azt jelenti, hogy valóban létezik a vérségi mellett szellemi leszármazottság is.

Az emlékesten számtalan nótával is felidézték Dankó Pistát, köztük,Gyimesi Kálmán operaénekes is. „Kétféle zene van, jó és rossz. Dankó Pistáé nagyon jó zene, és operaénekesként támogatnom kell az ő zenéjét” – fogalmazott, hozzátéve, nekünk magyaroknak ezt kell énekelnünk. „Szépen kell énekelni a nótáit, áhítattal, mert ezek a szövegek nagy mélységből fakadnak, az elnyomott, szegény kisembernek lelkének a történetei. Egyik dalában benne van: nyáron vályogot vetek, télen hegedülgetek” – mondott példát az operaénekes a nótaköltő tiszteletére rendezett emlékesten.

Forrás: Szegedma